Veszekedünk az apával


Néhány hete a babaszobában Naru újabb érdekes időtöltésére lettem figyelmes. Egyik kis barátja, aki a korosztályában talán a legaktívabbnak mondható, akkor föltűnően nyugodt volt. Annak ellenére, hogy Naru szemmel láthatóan majd ki ugrott a bőréből egy kis hancúrozásért. Ezt ő sem bírta tovább tétlenül nézni. Leemelt egy játékot a polcról, elé nyújtotta, majd meg kérdezte tőle: “Ez kell neked?”. Mikor a fiúcska rá pillantott, Naru hirtelen elkapta előle és erőteljesen hozzátette: “Nem adom oda!”. Visszatarthatatlanul kitört belőlem röhögés. Hogy ez a gyerek milyen huncut! Aztán persze leállítottam a mókát, még mielőtt veszekedésbe fulladt volna. Otthon én is kipróbáltam eme mulatságot. Naru nagyon élvezte. Vígan újságolta a konyhában tevékenykedő anyukájának, hogy “Veszekedünk az apával!”. Mivel minden csoda három napig tart, ez a móka sem kötötte le sokáig a figyelmét. Egy idő után, amikor az a rész jött, hogy “Nem adom oda!”, a kis okos szemével határozottan rám nézett és félig mosolygós arccal ezt válaszolta: “Ne add oda! Jó?”. És bíztatóan bólintott is egyet, majd tovább állt. Újfent kitört belőlem a …:)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s