Még egy búcsú

Amikor az anyukám és Naru ovis kalandjairól írtam, szerettem volna egy olyan képet illeszteni hozzá, amin együtt sétálnak kézen fogva a szikrázó napsütésben, mögöttük pedig kanyarog az út a domboldalon. Szóval valami ilyesmit 🙂

Sajnos a húgomnak lassan elfogy a szabadsága, ami azt a szomorú tényt vonja maga után, hogy Enikőnek is búcsút kell intenünk. Pedig mennyi “édes” terhet levett a vállunkról! Naru szinte egész nap vele hancúrozott. Este még a Rámájana mjuzikelemre sem volt szükség. Az adott időpontban behunyta a szemét, és csak reggel tért magához. Meg talán egy kicsit akkor, amikor az ágyába vittem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s