Az összeomlás határán

Ezt a bejegyzést csak azért írom meg, hogy miután a 2011-es karácsonyi “vakáció” valamennyi emléket sikerült kitörölni a memóriámból, valahol mégis legyen róla némi emlékeztető. Persze, csak címszavakban. Az ovis téli szünetet Naru lázzal kezdte. A sorban én voltam a következő. Mindketten lábon gyógyultunk, de az éjszakák szörnyűek voltak. Az átlag alvási időm olyan 3 óra körüli lehetett. Naru már kezdett jobban lenne. Este 9 körül végeztem, és előre fentem a fogamat az alvásra, mivel úgy gondoltam, hogy Naru az egész éjszakát átalussza. A sejtésem nem volt alaptalan. Viszont arra nem számítottam, hogy mire haza érek, Krisna-kumáriban tombol tovább a kór. Naru már aludt, de a kislány tűz forró volt. Mikor a fürdőből a vackom felé vettem az irányt, a nejem jelezte, hogy épp az imént hányta le a kicsi. Szerepet cseréltünk. Én cipelgettem, nyugtatgattam, ő pedig takarított. Fél óra múlva újra lehetőség nyílott a vízszintes póz felvételére. Sajnos a nagy jövés-menés miatt a Naru is felébredt. Mire vissza tudtam altatni, már 10 volt. 12-kor újra felébredt. Megpisiltattam, majd visszafeküdtünk. 1 órán keresztül forgolódtam abban a tudatban, hogy az órám 2.30-kor ébreszt. Végül kénytelen voltam belátni, hogy ha hasznosan akarom tölteni a hátralevő időt, akkor jobb, ha fölkelek, és éneklem a szent nevet. A reggeli szolgálatom 7.30-ig tartott. Az alváson kívül semmi másra nem tudtam gondolni. Mikor hazaértem, meg is állapodtunk a nejemmel, hogy reggeli után ledőlök. Sajnos reggeli közben váratlan események zavarták meg a meditációmat. Naru a hirtelen visszakapott egészségnek köszönhető temérdek energiától hajtva olyan szerencsétlenül esett le a székről, hogy sikerül átharapnia az alsó ajkát. Nem tudtam eldönteni, hogy az álla is eltört, a vértől ijedt meg annyira, vagy csak a szája  fáj rendkívüli módon. A rázkódó zokogás nehezen akart abba maradni. Ezt követően szinte egész nap aludt. Úgy tűnt, ez lesz az ünnepi szerencsétlenségünk jéghegyének csúcsa. Néhány nappal később a nejem is ágynak esett. E fordulat nem várt mélységekbe irányította sorsunk alakulását. Ez van most…

Reklámok

3 hozzászólás a következőhöz: “Az összeomlás határán

  1. hana szerint:

    Tyű, ez szép… Remélem nem marad semmi nyoma a szájharapásnak. Kérlek írd majd meg alkalomadtán, hogy van mindenki? Erőt, kitartást, jobbulást kívánok Nektek.

    • Kati szerint:

      Lesujtó hírek…:( remélem,lábaltok kifelé a betegségekből. Szegény Naru szája tényleg elég csúnya.:( Dinatárini javulgat? Küldök neked jótékony energiát,hogyha fogytán van a tiéd,hasznosíthasd.:D Mihamarabbi gyógyulást kívánok! Majd írjál!

    • Ppd szerint:

      Köszönjük az együttérző szavakat és a jótékony energiákat:) Gyógyulgatunk. Naru szájáról a kép pár órával az eset után készült. Azóta már a heg is eltűnt róla. Az asszony viszont nehezen talál magára. Még tart a hullámvölgy, de már sejteni az alagút végén a fényt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s