Jagai és Madhai

Az élmény teljesebbé tételéért a képregény második része előtt olvassátok el a történet részletesebb verzióját. Sajnos a mi előadásunk csak címszavakban idézte a kedvtelést. Amikor a képeket készítettük, csak emlékezetből idéztük fel a történetet. Ezért van az, hogy néhány helyen a szöveg és a látvány hangulata egy kicsit különbözik. Újraforgatásra már se idő, se lehetőség nem volt.

Jag§i és M§dh§i gazdag és művelt, nemzedékek óta szerte Navadv¦pában megbecsülésnek örvendő arisztokrata családból származtak. Ők ketten azonban kivételt jelentettek: a legnagyobb korhelyek, gyilkosok, iszákosok és tolvajok voltak. Miután mindent elloptak valakitől, felgyújtották a házát. Nőket becstelenítettek meg, sőt, embereket öltek. Nagyon erősek voltak, teljesen őrültek, és nem lehetett az útjukat állni. Még a törvény is félt tőlük. A társadalom teljesen kitaszította őket, fekete bárányok voltak, s a családjuk már réges-rég kitagadta mind a kettőjüket. Örökké részegen kóboroltak Navadv¦pa utcáin, nagy botrányokat rendezve. Amikor az egyikük nem figyelt oda, a másik ököllel ütni kezdte. Az egyik pillanatban testvéri szeretettel ölelték meg egymást, a másikban pedig egymás hajának ugrottak, s nagy verekedés közepette a földre rántották a másikat. Teljesen őrültek voltak – körülbelül annyira, mint mi, mielőtt csatlakoztunk Ľr¦la Prabhup§da mozgalmához.
Egy napon az Úr Caitanya így szólt Nity§nanda Prabhuhoz és Harid§sa çh§kurához: „Új tervem van számotokra. Azt akarom, hogy menjetek és prédikáljatok. Csak mondjátok azt mindenkinek: »Bolo kĄ˘Ła, bhaja kĄ˘Ła, koro kĄ˘Ła-Şik˘§« – »Énekeljétek a Hare KĄ˘Łát, imádjátok az Úr KĄ˘Łát, és éljetek transzcendentális utasításai szerint!«”
Az Úr Nity§nanda és Harid§sa çh§kura minden áldott nap útnak indultak. Minden ajtón bekopogtak, és azt mondták: „Énekeld KĄ˘Ła nevét, imádd Őt, és fogadd el az utasításait az életedben!” Ľr¦la Prabhup§da gyakran idézte Locana d§sa çh§kurát, aki elmondta, hogyan vágta át egy csatornával az Úr Nity§nanda a kegy óceánjának partját, amelyet négy oldalról torlasz zárt el. Minden ház ajtajához elvezette ezt a csatornát, s az egész háznépet elárasztotta Isten iránti szeretettel.
Amikor a jámbor emberek látták a sugárzást, ami e két csodálatos személyiség testéből áradt, így szóltak:
– Igen, mától fogva ezt teszem! Szívesen látlak benneteket, kérlek, gyertek be és egyetek valamit!
De Nity§nanda és Harid§sa azt felelték:
– Nincs ilyesmire időnk. Éppen prédikálunk, és mennünk kell a következő házba.
Néhány helyen a bűnös emberek rájuk kiabáltak:
– Mit csináltok ti itt? Csalók és szélhámosok vagytok! Ha még egyszer itt látlak benneteket, hívom a csendőröket!
Volt, ahol a gazemberek azt mondták nekik:
– Csak azért jöttök, hogy kapjatok valamit, amivel megtömhetitek a bendőtöket!
– Ez a Nim§i PaŁ¨ita sok jó embert tönkretett már, és most rajtatok a sor!
– Nem tudjátok megérteni, hogy KĄ˘Ła nevét csak halkan szabad énekelni? Nem gondoljátok, hogy az Isteneteket zavarni fogja ez a nagy kiabálás és üvöltözés?
Amikor az Úr Nity§nanda és Harid§sa çh§kura esténként visszatértek, és elmesélték az Úr Caitanyának, hogy micsoda gazemberekkel találkoztak, az Úr Caitanya így szólt:
– Ne féljetek! Levágom a fejüket a cakrámmal! Mindenkit, aki nem fogadja el, amit mondtok, miszlikbe aprítok!
De Nity§nanda Prabhu mindig megbékítette.
– Kérlek, várj! – mondta. – Folytatni szeretnénk, s még nem találkoztunk mindenkivel.
Egyszer, amikor az Úr Nity§nanda és Harid§sa çh§kura megint éppen prédikálni voltak, hatalmas csődületre lettek figyelmesek. Az Úr Nity§nanda megkérdezte, mi történt, s a bámészkodók közül egy páran azt felelték:
– Csak ezek a huligánok, Jag§i és M§dh§i.
– Miféle emberek ezek?
– Szörnyetegek, Gos§in! Nem nektek való hely ez. Menjetek innen rögtön, ha nem akartok veszélybe kerülni!
Az Úr Nity§nanda figyelmét azonban már felkeltette a dolog:
– Mondj még valamit róluk! – mondta. – Ki ez a Jag§i és M§dh§i?
Miután az emberek elmesélték Neki az egész történetet, az Úr Nity§nanda így folytatta:
– Szeretném megmenteni őket! Ha ezek az emberek megmenekülnek, mindenki imádni fogja az Én Uramat, Gaur§Żgát. Mindenki meg fogja érteni, hogy az Ő kegye a leghatalmasabb ezen a világon, és mindenki az Ő dicsőségét zengi majd. Milyen nagyszerű lehetőség!
Jóakarói erre figyelmeztetően felkiáltottak:
– Ne menj a közelükbe ezeknek az alakoknak! Bántani fognak, talán még meg is ölnek! Nem érted, hogy őrültek? Vedd komolyan, amit mondunk!
Az Úr Nity§nanda és Harid§sa çh§kura azonban ügyet sem vetettek rájuk, s odamentek a két testvér közelébe. Oldalról közeledtek feléjük, hogy ne láthassák őket, s az Úr Nity§nanda így kiáltott:
– Hallgassatok ide, testvérek! Énekeljétek KĄ˘Ła nevét, imádjátok Őt, és kövessétek az utasításait az életetekben! Ha csak éneklitek szent nevét, boldogok lesztek!
Egy szempontból a bűnös fivérek szerencsések voltak: nem voltak apar§dh¦k. Nem tudták, hogyan lehetne sértegetni a vai˘Łavákat, mert mindig túlságosan részegek voltak. Most azonban ott állt előttük két vai˘Łava. Amikor a testvérek meghallották a kérést, hogy hódoljanak meg KĄ˘Łának és énekeljék a neveit, szemük vérvörös lett a dühtől, és üldözőbe vették az Úr Nity§nandát és Harid§sa çh§kurát, akik szélsebesen futásnak eredtek. A két szörnyeteg részegen botladozott utánuk, s így ordítoztak:
– Várjatok csak! Majd mi megmutatjuk, mit gondolunk az éneklésetekről! Álljatok meg, és ismerjetek meg bennünket közelebbről!
– Megint jó kis kalamajkába kevertél minket! – mondta erre Harid§sa çh§kura az Úr Nity§nandának. – Azért jöttünk, hogy prédikáljunk, és most nézd meg, mibe keveredtünk! Mindennek az a nagylelkű természeted az oka!
– Nem az Én hibám! A te Úr Caitanyád miatt van az egész! Ő küldött ide bennünket – felelte az Úr Nity§nanda.
Így vitatkoztak, miközben sebesen szedték a lábaikat, s Harid§sa çh§kura panaszkodni kezdett:
– Nem is tudom, minek jövök mindig Veled! Mindig bajba kerülünk. Hol a Gangeszbe ugrasz, és birkózni kezdesz a krokodilokkal, hol meg a folyóparton játszadozó gyerekeket kergeted meg rémisztő ordítozással, s aztán nekem kell lecsillapítanom a dühös szülőket, akik meg akarnak verni, és megpróbálom megmagyarázni nekik, hogy avadhˇta vagy, aki azt képzeli, hogy tehénpásztorfiú. Lányok kezét kéred meg, megfejsz egy pár tehenet, és aztán megiszod az összes tejet. Vödörszámra lopod a vajat meg a tejszínt, s amikor a megzavarodott tehénpásztorok jönnek, hogy megverjenek, elszaladsz, és otthagysz engem egyedül, hogy én tartsam vissza őket! Fogalmam sincs, miért jövök örökké Veled. Ez a prédikálás annyi bajt hoz mindig a fejünkre!
Így futottak lefelé az úton Ľr¦v§sa PaŁ¨ita háza felé, miközben nagy élvezettel vitatkoztak egymással. Jag§i és M§dh§i közben annyira összezavarodtak, hogy összeestek az utcán. Az Úr Nity§nanda és Harid§sa çh§kura addig futottak, míg csak látótávolságon kívül nem kerültek, hogy végre kifújhassák magukat. Szaporán szedték a levegőt, amint hátrafelé nézegettek bűnös üldözőik irányába. A két iszákoson jót mulatva nevetni kezdtek, és eksztázisban ölelték meg egymást.
A történtek hallatán az Úr Caitanya haragosan felkiáltott:
– Most rögtön darabokra hasítom őket!
De Nity§nanda Prabhu könyörögni kezdett:
– Ne! Inkább add meg a lehetőséget, hogy megmentsük őket! Ha kedvesen felajánlod nekik a kegyedet, biztosan megmenekülnek.
– Ha Te azt akarod, hogy megmeneküljenek, máris biztonságban vannak – válaszolta az Úr Caitanya. – Már meg is történt, csak vágynod kellett rá. Hamarosan itt látjuk majd őket a társaságunkban, mint vai˘Łavákat.
Amikor az Úr társai meghallották ezt a döntést, ujjongva énekelni kezdtek: „Hari bol!”
Isteni elrendezés folytán (az Úr Caitanya vágyából) Jag§i és M§dh§i hamarosan a Gangesz mellett ütötték fel tanyájukat, ahol az Úr Caitanya szokott fürödni. A gazemberek olyan gyalázatosak voltak – részegen hemperegtek és förtelmes dolgokat műveltek –, hogy senki sem akart többé a Gangeszben fürdeni. Az Úr Caitanya távol maradt tőlük, de amikor Jag§i és M§dh§i meglátták, tréfálkozva arra kérték, hogy tartson Durg§-§ratit, mert szerettek részegen táncolni az édes k¦rtana hangjára, ami éjjelente az Úr házából kihallatszott.
Röviddel ezután az Úr Nity§nanda egyszer azt gondolta: „Itt az alkalom!” Nyugodtan megállt Jag§i és M§dh§i előtt, és így szólt:
– Az Én Úr Caitanyám azt kívánja, hogy meg legyetek áldva Isten iránti szeretettel. Kérlek, fogadjátok el az Úr lótuszlábát, és végezzetek Neki odaadó szolgálatot!
– Ki ez itt? – kérdezte M§dh§i. – Mit akar ez az ember?
Jag§i megvető mosollyal, vontatottan válaszolt:
– Egy avadhˇta!
Amikor M§dh§i ezt meghallotta, felkapott egy cserepet, egy törött boroskorsó darabját, és Nity§nanda Prabhuhoz vágta. A homlokát találta el, és Nity§nanda Prabhu testét elöntötte a vér. M§dh§i felemelt karral újra elindult Felé, hogy megtámadja, de Jag§i megragadta és tiltakozni kezdett:
– Mit csinálsz? Megőrültél? Ez az ember ártatlan! Nem csinált semmi rosszat. Miért fenyegeted? Inkább meg kellene védelmezned!
A város polgárai, akik tanúi voltak az eseményeknek, lélekszakadva futottak az Úr Caitanyához, és elmondták Neki, mi történt. Amikor az Úr Caitanya megérkezett, és meglátta Nity§nanda Prabhut talpig véresen, mutatóujját magasra emelve vészjósló hangon így kiáltott:
– Cakra!
Hívására a SudarŞana cakra azonnal megjelent az Úr Caitanya ujján pörögve. A két testvér megdöbbent a csodálattól és a félelemtől. Tudták, hogy a cakra kész kettéhasítani őket.
Nity§nanda Prabhu könyörögni kezdett az Úrhoz:
– Megállj! – kiáltotta. – Azért jelentél meg ebben az inkarnációdban, hogy megmentsd őket, nem pedig hogy végezz velük! Nem az a küldetésed, hogy elpusztítsd a démonokat, hanem hogy eláraszd őket az Isten iránti szeretettel. Jag§i megpróbált megvédeni. Már túl vagyunk rajta, véletlenül történt, és nem is fáj semmim. Nincs ok aggodalomra. Egyáltalán nem zavart meg a dolog.
Szavai hallatán az Úr Caitanya tüstént megölelte Jag§it, s így szólt:
– Kedves Jag§i! Milyen csodálatos ember vagy, hogy megvédelmezted az Én Úr Nity§nandámat!
Jag§i az istenszeretettől azonnal ájultan esett össze, s remegve gurult ide-oda a földön. Jag§i és M§dh§i szinte egy test, egy lélek voltak, így aztán M§dh§i is megtisztult. Mikor rádöbbent, milyen ostoba volt, az Úr Caitanya lába elé vetette magát.
– Kérlek, engem is tisztíts meg, ne csak őt! – mondta
– Téged nem szabadíthatlak föl. Te felelsz az Úr Nity§nanda megsebesítéséért – válaszolta az Úr Caitanya, mire M§dh§i könyörgőre fogta:
– Uram, nem mondhatsz ilyet! Hogyan tehetsz olyat, ami ellenkezik a saját vallásoddal? Előző inkarnációdban még olyan démonokat is felszabadítottál, akik nyíllal sebezték meg a testedet. Mind hatalmas démonok voltak, míg én csak egy kis démon vagyok! Miért ne fogadhatnál el engem is?
Az Úr Caitanya azonban hajthatatlan maradt.
– Ésszerűen hangzik – mondta –, de te megsértetted az Úr Nity§nandát. Hódolj meg Előtte!
M§dh§i azonnal megragadta az Úr Nity§nanda lótuszlábát, és az Isten iránti szeretet őt is megtébolyította.
Később aztán mindannyian visszatértek az Úr Caitanya házába. Amikor a bhakták látták, hogy Jag§i és M§dh§i az Úr személyes társai lettek, és az istenszeretettől a földön hemperegnek, nem hittek a szemüknek.
– Hogyan lett ebből a két iszákosból bhakta? – kérdezték.
– Ne nevezzétek őket iszákosoknak! Mind a ketten vai˘Łavák! Fogadjátok őket testvéreitekké! – válaszolta az Úr Caitanya. Mindenki meg volt

Jagai és Madhai gazdag és művelt, nemzedékek óta szerte Navadvipában megbecsülésnek örvendő arisztokrata családból származtak. Ők ketten azonban kivételt jelentettek: a legnagyobb korhelyek, gyilkosok, iszákosok és tolvajok voltak. Miután mindent elloptak valakitől, felgyújtották a házát. Nőket becstelenítettek meg, sőt, embereket öltek. Nagyon erősek voltak, teljesen őrültek, és nem lehetett az útjukat állni. Még a törvény is félt tőlük. A társadalom teljesen kitaszította őket, fekete bárányok voltak, s a családjuk már réges-rég kitagadta mind a kettőjüket. Örökké részegen kóboroltak Navadvipa utcáin, nagy botrányokat rendezve. Amikor az egyikük nem figyelt oda, a másik ököllel ütni kezdte. Az egyik pillanatban testvéri szeretettel ölelték meg egymást, a másikban pedig egymás hajának ugrottak, s nagy verekedés közepette a földre rántották a másikat. Teljesen őrültek voltak.       Egy napon az Úr Caitanya így szólt Nityananda Prabhuhoz és Haridasa Thakurához: „Új tervem van számotokra.

Azt akarom, hogy menjetek és prédikáljatok. Csak mondjátok azt mindenkinek: »Énekeljétek a Hare Krisnát, imádjátok az Úr Krisnát, és éljetek transzcendentális utasításai szerint!«”      Az Úr Nityananda és Haridasa Thakura minden áldott nap útnak indultak. Minden ajtón bekopogtak, és azt mondták: „Énekeld Krisna nevét, imádd Őt, és fogadd el az utasításait az életedben!”     Amikor a jámbor emberek látták a sugárzást, ami e két csodálatos személyiség testéből áradt, így szóltak:       – Igen, mától fogva ezt teszem! Szívesen látlak benneteket, kérlek, gyertek be és egyetek valamit!       De Nityananda és Haridasa azt felelték:       – Nincs ilyesmire időnk. Éppen prédikálunk, és mennünk kell a következő házba.      Néhány helyen a bűnös emberek rájuk kiabáltak:       – Mit csináltok ti itt? Csalók és szélhámosok vagytok! Ha még egyszer itt látlak benneteket, hívom a csendőröket!      Volt, ahol a gazemberek azt mondták nekik:       – Csak azért jöttök, hogy kapjatok valamit, amivel megtömhetitek a bendőtöket!      – Ez a Nimai Pandita sok jó embert tönkretett már, és most rajtatok a sor!      – Nem tudjátok megérteni, hogy Krisna nevét csak halkan szabad énekelni? Nem gondoljátok, hogy az Isteneteket zavarni fogja ez a nagy kiabálás és üvöltözés?      Amikor az Úr Nityananda és Haridasa Thakura esténként visszatértek, és elmesélték az Úr Caitanyának, hogy micsoda gazemberekkel találkoztak, az Úr Caitanya így szólt:      – Ne féljetek! Levágom a fejüket a cakrámmal! Mindenkit, aki nem fogadja el, amit mondtok, miszlikbe aprítok!      De Nityananda Prabhu mindig megbékítette.       – Kérlek, várj! – mondta. – Folytatni szeretnénk, s még nem találkoztunk mindenkivel.      Egyszer, amikor az Úr Nityananda és Haridasa Thakura megint éppen prédikálni voltak, hatalmas csődületre lettek figyelmesek. Az Úr Nityananda megkérdezte, mi történt, s a bámészkodók közül egy páran azt felelték:       – Csak ezek a huligánok, Jagai és Madhai.      – Miféle emberek ezek?      – Szörnyetegek, Gosain! Nem nektek való hely ez. Menjetek innen rögtön, ha nem akartok veszélybe kerülni! Az Úr Nityananda figyelmét azonban már felkeltette a dolog:      – Mondj még valamit róluk! – mondta. – Ki ez a Jagai és Madhai?      Miután az emberek elmesélték Neki az egész történetet, az Úr Nityananda így folytatta:      – Szeretném megmenteni őket! Ha ezek az emberek megmenekülnek, mindenki imádni fogja az Én Uramat, Gaurangát. Mindenki meg fogja érteni, hogy az Ő kegye a leghatalmasabb ezen a világon, és mindenki az Ő dicsőségét zengi majd. Milyen nagyszerű lehetőség!      Jóakarói erre figyelmeztetően felkiáltottak:      – Ne menj a közelükbe ezeknek az alakoknak! Bántani fognak, talán még meg is ölnek! Nem érted, hogy őrültek? Vedd komolyan, amit mondunk!      Az Úr Nityananda és Haridasa Thakura azonban ügyet sem vetettek rájuk, s odamentek a két testvér közelébe. Oldalról közeledtek feléjük, hogy ne láthassák őket, s az Úr Nityananda így kiáltott:      – Hallgassatok ide, testvérek! Énekeljétek Krisna nevét, imádjátok Őt, és kövessétek az utasításait az életetekben! Ha csak éneklitek szent nevét, boldogok lesztek!      Egy szempontból a bűnös fivérek szerencsések voltak: nem voltak aparadhik. Nem tudták, hogyan lehetne sértegetni a vaisnavákat, mert mindig túlságosan részegek voltak. Most azonban ott állt előttük két vaisnava. Amikor a testvérek meghallották a kérést, hogy hódoljanak meg Krisnának és énekeljék a neveit, szemük vérvörös lett a dühtől, és üldözőbe vették az Úr Nityanandát és Haridasa Thakurát, akik szélsebesen futásnak eredtek. A két szörnyeteg részegen botladozott utánuk, s így ordítoztak:      – Várjatok csak! Majd mi megmutatjuk, mit gondolunk az éneklésetekről! Álljatok meg, és ismerjetek meg bennünket közelebbről!      – Megint jó kis kalamajkába kevertél minket! – mondta erre Haridasa Thakura az Úr Nityanandának. – Azért jöttünk, hogy prédikáljunk, és most nézd meg, mibe keveredtünk! Mindennek az a nagylelkű természeted az oka!      – Nem az Én hibám! A te Úr Caitanyád miatt van az egész! Ő küldött ide bennünket – felelte az Úr Nityananda.      Így vitatkoztak, miközben sebesen szedték a lábaikat, s Haridasa Thakura panaszkodni kezdett:      – Nem is tudom, minek jövök mindig Veled! Mindig bajba kerülünk. Hol a Gangeszbe ugrasz, és birkózni kezdesz a krokodilokkal, hol meg a folyóparton játszadozó gyerekeket kergeted meg rémisztő ordítozással, s aztán nekem kell lecsillapítanom a dühös szülőket, akik meg akarnak verni, és megpróbálom megmagyarázni nekik, hogy avadhuta vagy, aki azt képzeli, hogy tehénpásztorfiú. Lányok kezét kéred meg, megfejsz egy pár tehenet, és aztán megiszod az összes tejet. Vödörszámra lopod a vajat meg a tejszínt, s amikor a megzavarodott tehénpásztorok jönnek, hogy megverjenek, elszaladsz, és otthagysz engem egyedül, hogy én tartsam vissza őket! Fogalmam sincs, miért jövök örökké Veled. Ez a prédikálás annyi bajt hoz mindig a fejünkre! Így futottak lefelé az úton Srivasa Pandita háza felé, miközben nagy élvezettel vitatkoztak egymással. Jagai és Madhai közben annyira összezavarodtak, hogy összeestek az utcán. Az Úr Nityananda és Haridasa Thakura addig futottak, míg csak látótávolságon kívül nem kerültek, hogy végre kifújhassák magukat. Szaporán szedték a levegőt, amint hátrafelé nézegettek bűnös üldözőik irányába. A két iszákoson jót mulatva nevetni kezdtek, és eksztázisban ölelték meg egymást.      A történtek hallatán az Úr Caitanya haragosan felkiáltott:      – Most rögtön darabokra hasítom őket!      De Nityananda Prabhu könyörögni kezdett:      – Ne! Inkább add meg a lehetőséget, hogy megmentsük őket! Ha kedvesen felajánlod nekik a kegyedet, biztosan megmenekülnek.      – Ha Te azt akarod, hogy megmeneküljenek, máris biztonságban vannak – válaszolta az Úr Caitanya. – Már meg is történt, csak vágynod kellett rá. Hamarosan itt látjuk majd őket a társaságunkban, mint vaisnavákat.      Amikor az Úr társai meghallották ezt a döntést, ujjongva énekelni kezdtek: „Hari bol!”      Isteni elrendezés folytán (az Úr Caitanya vágyából) Jagai és Madhai hamarosan a Gangesz mellett ütötték fel tanyájukat, ahol az Úr Caitanya szokott fürödni. A gazemberek olyan gyalázatosak voltak – részegen hemperegtek és förtelmes dolgokat műveltek –, hogy senki sem akart többé a Gangeszben fürdeni. Az Úr Caitanya távol maradt tőlük, de amikor Jagai és Madhai meglátták, tréfálkozva arra kérték, hogy tartson Durga-aratit, mert szerettek részegen táncolni az édes kirtana hangjára, ami éjjelente az Úr házából kihallatszott.      Röviddel ezután az Úr Nityananda egyszer azt gondolta: „Itt az alkalom!” Nyugodtan megállt Jagai és Madhai előtt, és így szólt:      – Az Én Úr Caitanyám azt kívánja, hogy meg legyetek áldva Isten iránti szeretettel. Kérlek, fogadjátok el az Úr lótuszlábát, és végezzetek Neki odaadó szolgálatot!      – Ki ez itt? – kérdezte Madhai. – Mit akar ez az ember?       Jagai megvető mosollyal, vontatottan válaszolt:      – Egy avadhuta!       Amikor Madhai ezt meghallotta, felkapott egy cserepet, egy törött boroskorsó darabját, és Nityananda Prabhuhoz vágta. A homlokát találta el, és Nityananda Prabhu testét elöntötte a vér. Madhai felemelt karral újra elindult Felé, hogy megtámadja, de Jagai megragadta és tiltakozni kezdett:      – Mit csinálsz? Megőrültél? Ez az ember ártatlan! Nem csinált semmi rosszat. Miért fenyegeted? Inkább meg kellene védelmezned!      A város polgárai, akik tanúi voltak az eseményeknek, lélekszakadva futottak az Úr Caitanyához, és elmondták Neki, mi történt. Amikor az Úr Caitanya megérkezett, és meglátta Nityananda Prabhut talpig véresen, mutatóujját magasra emelve vészjósló hangon így kiáltott:      – Cakra!      Hívására a Sudarsana cakra azonnal megjelent az Úr Caitanya ujján pörögve. A két testvér megdöbbent a csodálattól és a félelemtől. Tudták, hogy a cakra kész kettéhasítani őket.      Nityananda Prabhu könyörögni kezdett az Úrhoz:      – Megállj! – kiáltotta. – Azért jelentél meg ebben az inkarnációdban, hogy megmentsd őket, nem pedig hogy végezz velük! Nem az a küldetésed, hogy elpusztítsd a démonokat, hanem hogy eláraszd őket az Isten iránti szeretettel. Jagai megpróbált megvédeni. Már túl vagyunk rajta, véletlenül történt, és nem is fáj semmim. Nincs ok aggodalomra. Egyáltalán nem zavart meg a dolog.      Szavai hallatán az Úr Caitanya tüstént megölelte Jagait, s így szólt:      – Kedves Jagai! Milyen csodálatos ember vagy, hogy megvédelmezted az Én Úr Nityanandámat!       Jagai az istenszeretettől azonnal ájultan esett össze, s remegve gurult ide-oda a földön. Jagai és Madhai szinte egy test, egy lélek voltak, így aztán Madhai is megtisztult. Mikor rádöbbent, milyen ostoba volt, az Úr Caitanya lába elé vetette magát.      – Kérlek, engem is tisztíts meg, ne csak őt! – mondta      – Téged nem szabadíthatlak föl. Te felelsz az Úr Nityananda megsebesítéséért – válaszolta az Úr Caitanya, mire Madhai könyörgőre fogta:      – Uram, nem mondhatsz ilyet! Hogyan tehetsz olyat, ami ellenkezik a saját vallásoddal? Előző inkarnációdban még olyan démonokat is felszabadítottál, akik nyíllal sebezték meg a testedet. Mind hatalmas démonok voltak, míg én csak egy kis démon vagyok! Miért ne fogadhatnál el engem is?      Az Úr Caitanya azonban hajthatatlan maradt.      – Ésszerűen hangzik – mondta –, de te megsértetted az Úr Nityanandát. Hódolj meg Előtte!      Madhai azonnal megragadta az Úr Nityananda lótuszlábát, és az Isten iránti szeretet őt is megtébolyította.      Később aztán mindannyian visszatértek az Úr Caitanya házába. Amikor a bhakták látták, hogy Jagai és Madhai az Úr személyes társai lettek, és az istenszeretettől a földön hemperegnek, nem hittek a szemüknek.      – Hogyan lett ebből a két iszákosból bhakta? – kérdezték.      – Ne nevezzétek őket iszákosoknak! Mind a ketten vaisnavák! Fogadjátok őket testvéreitekké! – válaszolta az Úr Caitanya. Mindenki meg volt döbbenve.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s