Osztálytalálkozó

Egy kedves ismerősömmel váltottam néhány szót a konyhában. Említette, hogy két napra elutazik. Ez azért volt furcsa, mert az évben csak kétszer szokta elhagyni Krisna-völgyet egy-egy napra. Húsvétkor, és karácsonykor. Mondta, hogy érettségi osztálytalálkozójuk lesz. Az 50 éves. Első gondolatom rögtön az volt, vajon hányan élnek még abból az osztályból. A válaszból megtudtam, hogy a 24-ből mindössze négyen hagyták el a testüket. Érdekességként megjegyzem, kb 2 hete kaptam egy üzenetet, miszerint nekünk is most lesz a 25 éves érettségi osztálytalálkozónk. Még soha nem voltam osztálytalálkozón. Nem csak érettségin, semmilyenen. Igazából nagyon szeretem az ilyen összejöveteleket. Hogy kivel mi történt az évek alatt? Hogyan változott a személyiségük stb? De valahogy a 15-20 osztálytalálkozóból egyre sem jutottam el. Játszadoztam a gondolattal, vajon mit mondanék magamról a rám eső 5 perces beszámolón. Hogy sikeres, boldog ember vagyok, úgy sem hinnék el. De igazából mit is jelent a boldogság? Bizonyára mindenkinek egy kicsit mást. És akkor még nem beszéltünk a lelki boldogságról. Mert hiszen ha elfogadjuk, ha nem, mi örökké tudatos, boldog lelki lények vagyunk. Ezt önmagában megérteni már fél siker. De térjünk vissza az anyagi boldogsághoz. Eszembe jutott Judhisthira király válasza a gyilkos tónál, amit a testvéreit elpusztító Jaksának adott a 97. kérdésére: “- Ki boldog ebben a világban? Judhisthira összetette kezét, s így felelt: – Boldog az, aki nem tartozik senkinek, nem kell elhagynia otthonát, és szerény élelemmel is beéri saját otthonában.” E válasz alapján talán még én is labdába rúghatok. A közelmúlt balesete kapcsán sikerült némi adósságot kreálni, de szerencsére csak az anyukámnak tartozom, és elvileg azt is kifizeti a biztosító. Az otthonomat nagyon ritkán kell elhagynom. Főleg amikor dolgozni megyek, és az is kevesebb mint 3 percre van tőlünk gyalogosan. A szerény élelemmel kapcsolatban még vannak hiányosságok. A cukorról például sajnos ezidáig sem sikerült lemondani, de ha beüt a sokak által jövendölt gazdasági összeomlás, szerintem azt a lécet is sikerül megugrani. Egy bráhmanának lételeme az édesség, viszont amíg van méz nagy baj nem lehet 😉

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s