A szépség és a szörnyeteg (egy testben)

image

Kora délután csukott szemmel ejtőztem a kanapén. Arra ébredtem, hogy valaki, akivel a fülledt melegtől rendesen össze vagyok izzadva, fejemet átölelve alszik mellettem. Naru a napi alvását egybe szokta letudni, de most a társulás kedvéért kivételt tett. Ennek az lett a közvetlen következménye, hogy késő este, mikor a szolgálatból hazaértem, még mindig ébren volt. Mintha csak engem várt volna. Olvasáshoz készülődtünk, közben pedig könnyed témáról beszélgettünk. “Apa, ha én akkora leszek, mint te, akkor már meg is fogsz halni?” Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak. 25-30 körül lesz, mikor elhagyom a testem. Akkora lesz, mint én, szerintem még nagyobb is, de annyi idős még közel sem. Újra feltette a kérdest. “Akkor már meghalsz, vagy még egy kicsit élsz?” “Még egy kicsit élek” – válaszoltam. Néztem a naív, aranyos kis arcát, majd hirtelen elérzékenyültem. Olyan elképzelhetetlennek, vagy inkább elfogadhatatlannak tűnt, hogy belátható időn belül örökre el kell majd válnunk. Sajnos ez a valóság. Azután eszembe jutott egy másik valóság. Pár napja a szomszédunk megkérdezte tőlem, hogy a Naru talán beteg-e, mert mostanában sokat hallja sírni. “Nem beteg” – válaszoltam, majd elmagyaráztam, hogy nála ez kommunikáció. Először kér. Ha azonnal nem teljesül, el kezd követelőzni. Majd az egész átmegy keserves sírásba, ami akkor se nagyon csillapodik, ha véletlenül sikerült a vágyát teljesíteni. E gondolatok fényében lassan visszatértem a realitás talajára. Fájó lesz a búcsú úgy 20 – 25 év múlva, de azt hiszem, túl fogom élni 😉

Reklámok

4 hozzászólás a következőhöz: “A szépség és a szörnyeteg (egy testben)

  1. bonkáló éva szerint:

    Hát nem lehet könnyű Nektek ezzel a kis angyalarcúval. De talán pont ezért szép a szülői mesterség.

  2. Kira szerint:

    Ez a bejegyzés elszomorított. Miért kellene 20-25 év múlva meghalnod? Hiszen 40 év körül jársz, nem? Csak nem valami betegség…? o_O 😦

    És ami még fontosabb: miért kellene örökre elválnotok egymástól Naruval? Létünk végtelen és örök, a halál nem a vég. Nem szabad teljesen azonosulni a formával és a névvel. Az együtt inkarnálódó lélekcsoportoknak van bőven dolguk egymással, és az inkarnációkon túl pedig ott van az Isteni Egység állapota, amelyben nincs szétválasztottság vagy polaritás.

    • narottamblog szerint:

      A szentírások az anyagi létben tapasztalt kapcsolatainkat a tenger felszínén úszó fűszálak találkozásához hasonlítják. Egy ideig együtt úsznak, majd szét válnak. Az esély, hogy újra találkoznak, elég csekély. Engem tulajdonképpen nem is az zavar, hogy 25, vagy 40 év, hanem inkább az elválás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s