Gyilkos iram

image

Kumárival lóversenyeztünk. Az ő ötlete volt. Én pedig bíztam benne, hogy a korához képesti érettsége megbírkózik egy 3 évesnél idősebbeknek szánt társasjátékkal. Vagyis, hogy nem nyeli le a bábukat. Dobott, majd lépett. Egy lendülettel végig az egész pályán. Mondjuk nem is számítottam nagyobb izgalmakra. Dobtam, és utána lépdeltem. Azért egy mezővel lemaradva, nehogy konfliktus kerekedjék a versengésből. A játékidő talán még az 1 percet sem tette ki. Gyors és unalmas – gondoltam. Neki viszont más volt az élménye. Mikor mögé értem, felcsillant a szeme és az arcán egy elbűvölő mosollyal így szólt: “Együtt megyünk! Fogjuk egymás kezét! Megyünk anyához!”

Advertisements

3 hozzászólás a következőhöz: “Gyilkos iram

  1. Madison szerint:

    Hát ez tüneményes! 🙂

  2. Kati szerint:

    Tündéri! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s