Rosszkedv ellen

image

Még mielőtt bárki az öngyilkosság lehetőségének latolgatásába fogna, kérem olvassa el az alábbi történetet. Vannak még az életben örömteli pillanatok! Annak ellenére, hogy kezdetben néha nem is tűnnek annak (gondolok itt a mesélő kisfiú anyukájára 🙂
“Rendet csinálok – katasztrófatörténet Amikor egyszer gyerek voltam, anyu bejött a szobába és nem túl elégedetten megkérdezte, már megint mi ez a rumli? Igaz, ami igaz, gondoltam, van nálam egy kis rendetlenség, de csak azért, mert a játékok, a könyvek, néhány képes újság a pizsim és pár zokni szanaszét hevernek. – Egy órára el kell szaladnom itthonról – mondta az anyu – ne csinálj semmi butaságot! Amint elment az anyu, azonnal nekiláttam a rendcsinálásnak. Attól nem féltem, hogy valami butaságot csinálok, mert amióta nagy vagyok olyan nem fordult elő. Vagyis legalábbis kevésbé mint a születésnapom előtt ami már két hónapja volt. Azzal kezdtem, hogy kiszedtem mindent az ágy alól, és ott rengeteg minden volt. Megtaláltam a gumimotoros repülőmet, amivel az apu meg az anyu nem szeretik ha játszom, mert azt mondják, mindig az a vége, hogy összetörök valamit. Kipróbáltam repül-e még és az anyunak igaza volt, mert kirepült a szobám ajtaján, irtó klassz ívben be az ebédlőbe és leverte az ebédlőasztalon levő vázát. Virág is volt benne, meg víz, de szerencsére ez nem okozott különösebb bajt, mert a víz az nem piszkít. Úgyhogy tényleg nem vészes és a repülőnek se lett baja. Visszamentem a szobámba és nekiláttam berámolni a szekrénybe a játékokat, amik az ágy alatt voltak. A szekrényben megtaláltam a plüssmackót, amelyikkel akkor játszottam, amikor még kicsi voltam. Szép kis mackó, de foltokban már hiányzott a bundája. Elhatároztam, hogy rendbe hozom. Kivittem a fürdőszobába és fogtam apu villanyborotváját. Ha leborotválom a maci szőrét, akkor nem látszanak majd a foltok – gondoltam. Már félig megborotváltam a macit, amikor a borotva szikrázott egyet, abbahagyta a zümmögést és vége. Nem vészes, mert az apu mondta, hogy már régi és majd vesz egy újat, de a macival nagyon kitolt. A felső része le van borotválva és most úgy néz ki, mintha nadrágban lenne. Na mindegy, folytattam a rendcsinálást. Elhatároztam, hogy inkább mindent kirámolok és megnézem mit dobhatok ki. Találtam is egy csomó autót kerék nélkül és egy csomó kereket autó nélkül. Meg építőkockákat, színezőket amiket már rég kiszíneztem, szóval egy csomó dolgot ami már semmire se jó. Akkor mindent beletettem az ágytakarómba és jól összebugyoláltam, hogy levigyem a kukába. Támadt egy ötletem, hogy gyorsabban menjen, és hogy ne piszkoljam össze a lépcsőt, kidobtam az egészet az ablakon. De sajnos megfeledkeztem arról, a bejárat fölötti üvegtetőről, és az eltört. Szerencsére nem vészes, mert az anyu mindig panaszkodott, hogy képtelenség tisztán tartani és hogy micsoda ötlet volt a bejárat fölé tenni. Így most már nem koszos fölül. Azt nem nagyon szerettem volna, hogy a játékok és az üvegcserepek a bejárat előtt maradjanak, ezért elővettem az anyu porszívóját. Fantasztikus ez a porszívó, mindent felszív. Játékot, murvát, üvegszilánkot, irtó jó. De sajnos az üvegdarabok kihasították a porszívó zsákját ami nem vészes, mert az anyu kicseréli, de az már nem vicces, hogy a zsákból újra kiszóródtak ugyanoda. Kitaláltam egy nagyon jót, hogy inkább felmosom. Gyorsan beledobáltam a kukába a nagyobb darabokat, és bementem vödörért meg vízért a konyhába, de nem találtam a vödröt. Már nem volt sok időm amíg az anyu visszajön, és szerettem volna neki meglepetést, hogy minden milyen tiszta lesz mire megjön, ezért elhatároztam, hogy leveszem a levesestálat, a nagyot, amelyiken kis aranycsíkok vannak, amelyiket mindig előveszi az anyu amikor vendégek jönnek. Sajnos meg kell mondanom, hogy az anyu egy kicsit rendetlen, mert a tányérok voltak kívül a levesestál meg belül, ezért nehéz volt kivenni. Ezt majd megmondom az anyunak. De ügyes voltam, meglett a leveses tál, csak két tányér tört össze de nem baj, mert még maradt huszonkettő. Egyszerre úgyse jönnek hozzánk ennyien. Vittem is a levesestálban a vizet a felmosáshoz, de kétszer kellett fordulnom, mert nem láttam, hogy ott a szőnyeg és megbotlottam. De nem baj, mert a levesestál nem tört össze a szőnyeg pedig majd megszárad. Végre ráöntöttem a vizet a porra a bejárat előtt és feltöröltem törölközővel. Az az igazság, ez nem sikerült túl jól, mert csupa sár lett az egész. De nem vészes, ha felszárad könnyű lesz eltakarítani. Viszont nagy kár hogy visszafelé a levesestálban estem hasra, amiből viszont nem maradt, mert csak az az egy volt. Ez elég nagy butaság, de nem vészes, mert az apu jobban szereti, ha inkább előételt tálalunk fel nem levest. Az anyu meg mindig azt mondja, hogy sokkal jobban veszi ki magát, ha zöldségleves tálalunk fel gazdagon. Hát most majd ezen nem fognak többet veszekedni, mert nem lesz miben zöldséglevest feltálalni gazdagon. Ezzel nyertem egy kis időt, mert nem kellett visszamenni a konyhába visszatenni a levesestálat. Gyorsan felmentem a szobába és mindent szépen berámoltam a szekrénybe, ami ott maradt. Gyors voltam, főleg, ha beleszámítjuk azt, hogy mégis vissza kellett mennem a konyhába, mert elfelejtettem elzárni a vízcsapot. Kicsit kifolyt a víz, de nem vészes, mert szerintem hamar felszárad és a mamának így már nem kell felmosni a konyhában ami nagyon fárasztó neki. Mire az anyu megjött, végeztem a rendcsinálással a szobámban. Biztos voltam benne, hogy örülni fog és megdicsér. Hát nem dicsért meg.”
Forrás: Facebook

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s