:*) BÚÉK :*)

Somogyvámos gyengén megvilágított utcáin vonult a család, mikor hirtelen egy sötét autó állt meg mellettünk. A lecsúszó ablak mögött kedves barátaink köszöntek vissza ránk. Az uticélunk említésekor meglepődve realizálták: “Tényleg, ma van Szilveszter!” Régen sokat kalandoztam az év ezen időszakában. De akadt olyan év is, amikor az évszámváltás nem jelentett többet számomra egy hétköznapi hónapváltásnál. Ez kiváltképp az utóbbi időszakra volt jellemző. Krisna-hívők nem ünneplik a Szilvesztert. Ezen a napon is szolgálatom volt hajnaltól koradélutánig. A másnapom kezdete pedig szintén 2.30-ra volt tervezve. Most mégis egy szilveszteri bulimeghívásnak igyekeztünk eleget tenni.

Az évszámváltás valójában jelenleg se nagyon izgat, főleg egy ilyen korai kelés perspektívájában, viszont a hely-idő-körülmény egy olyan találkozóra ad lehetőséget, amire az évben csak egyszer van alkalom. Szilveszterkor! Tavaly már részt vettünk egy ilyenen, ami oly szenzációsra sikeredett, hogy megbeszéltük, ezt legalább havonta meg kell ismételni! Ennek valószínűtlenségét már akkor lehetett sejteni. Szóval az volt életem legjobb szilvesztere. A titok kulcsa pedig a következő: a vendéglátók, és valamennyi vendég Krisnát helyezték a középpontba, és szigorúan ragaszkodtak a bhaktá közötti szeretet hat eleméhez, kiemelt figyelemmel az ajándékozásra, az ajándékok elfogadására, valamint az Úr Krisnának készített finom ételek elfogadására. Mindez intenzív rekeszizomtornával párosítva 😉

Mondanom sem kell, az idei szilveszter minden várakozást felülmúlt. És akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy a Narottamblog stábja nevében minden kedves olvasónknak nagyon boldog, és lelki sikerekben gazdag új esztendőt kívánjak!