Vásárlás gyerekekkel

image

Csütörtökön “nagybevásárlást” tartott a család. No, olyan nagy azért nem volt, hogy négyen is kelljünk hozzá. A gyerekek csak a “világlátás” céljából csatlakoztak a csapathoz, meg hát ugye, mert szeretnek autókázni. A bevásárlás mindaddig zökkenőmentes is volt, míg egyedül mentem be a boltokba. Sajnos az egyik alkalommal elkövettük ama végzetes hibát, hogy ők és a nejem is velem tartottak . Csak néhány apróság kellett a DM-ből, de mire a pénztárhoz értünk, a két kocsink megtelt. Vicces volt látni Kumárit, ahogy lelkesen pakolászik, mint akinek az élete függ tőle, közben pedig kétségbeesett arcal kérdezgeti: “…mit vegyék még …?” A pénztár volt az utolsó állomás, ahol ezt még tudtuk tolerálni. Ott viszont következett a szeparálás. Én, karomban a feldühödött Kumárival kivágtattam az utcára, a nejem pedig megkezte a hosszas visszapakolást. Az utca történetesen a “sétáló” volt, ráadásul a nap legforgalmasabb időszakában. Kumári egyre nagyobb ízt merített az üvöltésből. Naru megcélzott egy szobrot, amit rögvest ki is próbált mászóka gyanánt. Míg Naruval alkudoztam, Kumári látszólag egyedül maradt, a járókelők pedig együttérzően nézték a műsort. Mikor újra sikerült csatlakoznunk hangos társaságához, a járókelők már csak rám vetették együttérző pillantásaikat. A hazaút valamivel békésebb volt. Öt perc után mindkettő mély álomba szenderült 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s