Ha majd a testemet egy gödörbe dobják

image

Tegnap, szemétszállítás közben egy kedves ismerőst láttam viszont a komposzthalmon. Igen, ő az. A gyönyörűen kifestett tök, aki nem rég még az oltáron tündökölt. Fénykoráról néhány bejegyzéssel ezelőtt fotókat is posztoltam. Akkor még egy kicsit jobban nézett ki 😉 A rodhadó zöldségek közt heverésző alak látványa egy szent költő híres versét juttatta eszembe (ami azt hiszem, igazából rólam szól):
1) Noha az emberi létforma a legritkább lehetõség a lelki tökéletesség elérésére, lám, most keservesen sírok: a születéssel ugyan megkaptam ezt a lehetõséget, de ostobán elszalasztottam, mert soha nem imádtam az Úr Krisnát. Ó, kinek mondhatnám el nyomorúságom történetét?
(2) Miután megházasodtam és belebonyolódtam az anyagias családi élet ügyes-bajos dolgaiba, haszontalan dolgokra fecséreltem az idõmet. Az egészbõl nem származott semmilyen kézzelfogható nyereség vagy tartós haszon, csak gond és bosszúság.
(3) Miféle világ is ez? Épp olyan, mint egy mozgó árnyjáték, melyben mindenféle árnyék és káprázat táncol megfoghatatlanul a szemem elõtt. Nagyon ragaszkodom ehhez a világhoz, és egynek érzem magam vele, így teljes céltalanságban telnek a napjaim.
(4) Ha ez a test holtan a földre rogyik, mit mondhatok majd a magaménak? Akkor már sem a fiaim, sem a szeretteim nem tudnak majd örömet szerezni nekem.
(5) Mindennap keményen dolgozom, mint egy szamár, de most azon tûnõdöm: kiért is dolgozom ilyen keményen? Még mindig a káprázatok rabja vagyok.
(6) Egymás után vesztegetem el a nappalaimat haszontalan, jelentéktelen munkával, az éjszakáimat pedig alvással, s egy pillanatra sem jut eszembe, hogy a kegyetlen halál itt ül az orrom elõtt.
(7) Azt képzelem, hogy gondtalanul élek—néha, ha úgy tartja kedvem, sokat eszem, néha meg keveset. Olykor kimegyek nézelõdni a városba, máskor meg egyáltalán nem mozdulok ki itthonról. Néha drága ruhákat veszek magamra, vagy ha olyan a kedvem, egyszerûen öltözöm fel. Olyan gondtalanul élek, hogy nem is jut eszembe: egy nap majd itt kell hagynom ezt a testet.
(8) Valójában azonban állandó aggodalmak gyötrik szegény szívemet: hogy fogom eltartani magamat, a feleségemet, a családtagjaimat, hogy fogom fenntartani a házamat, hogy fogok megfelelni a társadalmi kötelezettségeknek? Ezek az aggodalmak gyötörnek egyre, s teljesen megfosztanak a józan eszemtõl.
(9) Jaj, jaj! Milyen szégyenletes helyzetbe kerültem! Miközben teljesen lekötnek ezek a gondok, eszembe sem jut, hogy mindezek a dolgok csak átmenetiek, s hamarosan úgyis az enyészeté lesznek. Ha meghalok, mi marad anyagi javaimból?
(10) Ha majd a testemet egy gödörbe dobják a halotthamvasztó mezõn, ott fog feküdni mozdulatlanul, s jönnek majd a varjak, a keselyûk, a hangyák és a férgek, hogy vidáman elszórakozzanak vele.
(11) A kóborkutyák és sakálok is mind örvendezni fognak, s boldogan ünnepelve, nagy lakomát csapnak a testembõl.
(12) Látod, ilyen sorsra jut ez az anyagi test. S az egészben az a legbámulatosabb, hogy minden anyagi gazdagságnak—a házamnak, a családomnak, a barátaimnak—ugyanez lesz a sorsa.
(13) Ezért hát azt tanácsolom nektek, akiknek éles az eszetek: “Fordítsatok hátat a Māyā (az illuzórikus világ) által felkínált összes mulandó szemfényvesztésnek, és találjátok meg a módját, hogyan lehet elérni az Úr Krisna iránti tiszta szeretetet, mert ez az egyetlen örök igazság.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s