“És hogyan volna boldogság béke nélkül? “

image

Az előző bejegyzés oly népszerűségnek örvendett, hogy elhatároztam, írok még néhány gondolatot a veszekedésről. A narottamblog látogatottsága azóta meghatszorozódott. Komoly téma, hiszen a boldogságunk a tét. Mindenki boldog szeretne lenni, de mint azt a fenti Bagavad-gíta idézet is mondja, ez lehetetlen egy veszekedésekkel, aggodalommal és nyugtalansággal teli környezetben. Nem lövöm le a poént. Ha valakit igazán érdekel a gyógyír a veszekedésekre, a Bagavad-gítában megtalálja (2. fejezet vége). Aki szerencsés, annak van egy otthon a könyvespolcán. És aki mégszerencsésebb, az vett egyet a Naruról karácsony előtt. Egy napra az ovisok is kimentek adományt gyűjteni az utcára. Igaz, csak Krisna-völgyön belül. A nagyok kisebb csoportokban,  a kicsik nagyobb csoportokban.

image

Gyűjtögettek, cserébe pedig szép kiadványokat és finom sütiket adtak. Ez egyébként a szeretetteljes kapcsolatok hat jeléből az első kettő. Adományozni és adományokat elfogadni. A kezdő képen épp Naru kopogtat be egy házba adományokért. Egész pontosan hozzánk.     A Bagavad-gíta már megvolt, ezért mi inkább egy szakácskönyvet választottunk.

image

Itt pedig az elismerés ünnepe azon bátor egyének számára, akik vették a fáradságot, hogy segítsenek mindannak a veszekedéstől szenvedő embernek,  aki hagyta, hogy segítsenek rajta. A Kumári mellesleg nem vett részt az adománygyűjtésben, de ez maradjon köztünk. Az elismerés neki is jár,  hiszen azidőtájt ő a bárányhimlővel viaskodott szinten nagyon bátran :mrgreen:

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s