A pára kilehelésének művészete

image

Ősszel, a rossz idő beálltakor a környék valamennyi házilegye menedéket vesz az imádati osztály kellemesen meleg légterében. Megállás nélkül nyüzsögnek. Hajnali meditációm közben a folyosó ablakán egy mozdulatlan légyre lettem figyelmes. Közelebbről szemügyre véve kiderült, hogy a hajnalt már nem élte meg. Kilehelte a páráját. Kiszáradt könnyű teste szívó szájszervével rögzült az üveghez, körülötte szétfröcskölt testnedv mindenhol.

image

Nem volt kétségem afelől, hogy jócskán szenvedhetett. Ezen egy kicsit eltöprengtem. Egy jelentéktelen rovar, aki az  élete végén azért még kapott a saját méretére szabott fájdalomcsomagot. Kevesen tudják, vagy tudatosak arról a tényről, hogy a halálunk pillanatában mi, emberek is meglehetősen szenvedünk. Azt mondják, hogy tulajdonképpen ez az oka a test elhagyásának. A fájdalom olyan mérvű, hogy a lélek feladja a ragaszkodást és tovább áll. Ez persze történhet másként is. Az önmegvalósítás éppen a fajdalomért leginkább felelős ragaszkodást hivatott megszüntetni, illetve a maga valójában láttatni. Mi nem vagyunk azonosak a testünkkel. Ezt elfogadni, vagy teoretikusan megérteni nem nehéz. A lelket nem láthatjuk, hiszen a szemünk anyagi, egyébként pedig annak mérete  oly parányi, a hajszál végének egy tízezred része, hogy ha még tudnánk is, hol keressük, sem lenne hozzá megfelelő eszközünk. Viszont a hatását képesek vagyunk tapasztalni. Mint ahogy a felhők szállnak az égen. A szelet nem érezzük, de tudjuk, hogy anélkül nem mozdulnának. A lélek jelenlétét a testben a tudat engedi láttatni. Szóval a teoretikus megértés nem bonyolult. Hogy meg is értsük, tapasztaljuk, megvalósítsuk az igazi önvalónkat, az már egy kicsit több munkát igényel. Ugyebár a valóban értékes dolgokat nem adják olcsón. Sríla Prabhupáda a Bhagavad-gíta 13. fejezetének magyarázatait hasonló gondolatokkal zárja: “Ha valaki  elfogad egy lelki tanítómestert, megtanulhatja, hogyan tegyen különbséget a lélek és az anyag között. Ez  egy újabb lépést jelent  a lelki megvalósítás útján. A lelki tanítómester különféle utasításaival oktatja tanítványát, hogy az megszabadulhasson az anyagi életfelfogástól. A  Bhagavad-gítában  például Krisna arra tanítja Ardzsunát, hogy adja fel anyagi szemléletét.
Megérthetjük,  hogy  ez  a  test  anyagból van, s tovább vizsgálva azt is megláthatjuk, hogy huszonnégy elembõl áll.  A test a durva megnyilvánulás, az elme és a pszichológiai hatások a finom fizikai megnyilvánulást alkotják, az élettünetek pedig ezek kölcsönhatásaiból származnak. Mindezeken  túl azonban ott van a lélek és a Felsõlélek. A kettõ nem azonos egymással. Az anyagi világ a  lélek és a huszonnégy anyagi elem kombinációjának eredményeképpen mûködik. Aki képes megérteni, hogy az egész anyagi megnyilvánulás a lélek és az anyagi elemek kombinációja, és ezenkívül ismeri a Legfelsõbb Lélek helyzetét, az méltó arra, hogy eljusson a lelki világba. Mindezt alaposan végig kell gondolnunk, meg kell valósítanunk, s egy lelki tanítómester segítségével teljes mértékben meg kell értenünk ezt a fejezetet.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s