Debreceni kalandok 1

image

Múlt héten Debrecenben jártunk. És ha már ott voltunk, Naru kipróbálta, milyen egy számtalan díjat megnyert versenylovon ülni. Nem titkolt vágya ugyanis a lovasíjászkodás. Az íjászathoz már volt szerencséje. A lovagláshoz annál kevesebb. Így viszont a két élményt egybeolvasztva akár lovasíjász emlékei is lehetnek.

image

Én valaha a lovasgéppisztolyászkodást próbáltam ki még a katonaság alatt. Lóhátról lőni én sem lőttem, de az élmény és a vele párosult fájdalom oly mély nyomot hagyott bennem, hogy a lehetőséget udvariasan átengedtem a bátrabb jelentkezőnek. Sajnos az én akkori lovam elég önálló fajta volt. Nagy hajlamosságot érzett a  vágta közbeni megtorpanásra. Egyik ilyen alkalommal ugyan a hátán maradtam, ami már önmagában is bravúrnak számított, azért az orromból és a tarkómból mégis kiserkent a vér. Elől a ló fejébe ütköztem, hátul pedig a géppisztoly tusába.

image

Ellenben a frissítő lófürdetésre örömmel vállalkoztam.

Advertisements

2 hozzászólás a következőhöz: “Debreceni kalandok 1

  1. Vámos szerint:

    Én lehúztam annak idején 18 hónap sorkatonai szolgálatot. Lovasgéppisztolyos alakulatról azonban nem hallottam. Sőt még lovakat sem láttam abban az időben. Én Csepel 344 típusú tehergépkocsin tudtam csak lovagolni. Te hol szolgáltál, hogy ilyen élményekben volt részed?Biztosan nem Marcaliban, ahol én katonáskodtam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s