Mahábhárata ínyencségek Draupadi naplójából 03

image

Ki az a lenyűgöző alak a vendégház tarka virágoskertjében? Ki az az ifjú, akinek bőre olyan, mint a kék felhő? Talán Ardzsuna? Nem láttam tisztán. A szívem egyre hevesebben vert. – Srí Krisna egész éjjel virrasztott a panycsavihárában – mondta az egyik szakhí. – Ardzsunát várta. Milyen sápadtnak tűnik ez a viruló kék lótusz, csalódottságában! Vajon tényleg eljön Ardzsuna és négy fivére? Nézd, Krisna milyen szomorú! Csak ül és vár. Könnybe lábadt a szemem. Egyre erősödött bennem a félelem, hogy Párvatí imádata nem hozott sikert. Krisna meghallotta bokacsengettyűink csilingelését, és csatlakozott hozzánk a gyalogösvényen. Amikor észrevett, megszólított:
– Krisná, ezen a földön a legtöbb szenvedés az embernek jut osztályrészéül. Még boldogan is óhatatlanul aggódik a bánat és a veszély miatt, a nagy szomorúságban meg boldogságról ábrándozik. Igaz, még a bánatban is rejlik némi öröm, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a könnyek a szemedben. Könnybe lábadt szemmel Krisnára néztem. Ő mosolyogva folytatta: – Könnycseppjeid a felkelő nap bíborát tükrözik, mely az arcodat még szebbé, ezeket a cseppeket pedig még értékesebbé varázsolja. De maguk a napsugarak is dicsőségesek. Milyen bájosan integetnek! Az életben még a könnycseppeknek is van értékük, még a sírásban is van valami báj. Épp így, a szomorúság sem értéktelen, hiszen a bánat mögött ott vár a boldogság. Úgyis az történik majd, aminek történnie kell. Mi értelme hát sírni, és bánatról képzelődni az öröm pillanataiban, ahelyett, hogy élveznénk azt? Még nem érkezett el a könnyhullatás ideje. Nem tudtam mit válaszolni. Összetett kézzel ajánlottam hódolatomat Krisna előtt. Ma a bánatomat ajánlottam fel neki, mert a szívemben nem volt más, csak bánat. Éreztem, hogy megkönnyebbülök egy kicsit. A vetélkedésre összesereglett, díszbe öltözött királyok elfoglalták helyüket az aranyozott emelvényen. Az egész terem fölé drága baldachin feszült, arannyal és ezüsttel átszőtt fali kárpitok szikráztak a fényben. A királyokról csakúgy sugárzott az önelégültség; mindnyájan azt gondolták, hogy méltók Krisná kezére. A bölcsek és a papok elkülönített területen ültek. A bráhmanákat is külön helyezték el. A városból összesereglett, díszbe öltözött nézőket és a nőket egy oldalra ültették le. Úgy helyezték el őket, hogy az egész termet láthatták, őket azonban nem lehetett látni. De én! Nekem mindenki előtt meg kellett jelennem, hiszen ez az én szvajamvarám volt. Engem közszemlére tettek. A vetélkedőket szépségem és ragyogásom fogja lelkesíteni. A szakhík gyönyörűen felöltöztettek. Vakító fehér ruha és virágok borították egész testemet. Amikor megláttam magam a tükörben, arra gondoltam: a kertben miért nem ilyen szépek ezek a fehér virágok? A bőröm lótuszillatával keveredett szantálfa- és bódító parfümillat az egész termet betöltötte. Mindig is a fehér ruhát és a fehér virágokat szerettem a legjobban, ezért csak gyémántokkal díszítettek fel. Csak akkor döbbentem rá, milyen vonzó és elbűvölő tud lenni a sötét bőr, amikor megpillantottam magam a tükörben. Szakhíjaim társaságában beültem egy felékesített gyaloghintóba, és fivérem, Dhristadjumna oldalán a terembe indultam. Amikor minden elcsendesedett, bátyám intésére kiszálltam a gyaloghintóból. Az egész terem felmorajlott. Fiatal és öreg, bráhmana és ksatrija, férfi és nő – mindenki döbbenten bámulta sötét szépségemet. Lesütött szemmel, lassan lépdeltem kijelölt helyem felé. Nagyon szégyelltem magam, amiért annyi kéjsóvár pillantás célpontja vagyok. Legszívesebben egy fátyol mögé rejtettem volna az arcomat. S ebben a pillanatban, mintha csak a vágyamnak engedelmeskednének, a termet díszítő virágcsokrokról a méhek egyenesen felém röppentek, és sötétkék fátylat vonva közém és a hercegek mohó pillantásai közé, körülöttem kezdtek el zümmögni. A méhek izgatottan szívták be a testem illatát. Lélegzetük olyan volt, mint a lágy szellő érintése. Nem tudtam, hogy a testemből áradó lótuszillat, vagy a hajamba tűzött virágok és a bőrömre kent illatos olajok miatt hagyták-e ott a méhek a termet díszítő virágokat, hogy kék, felhőszerű fátyollal vegyenek körül. Csak apró méhek voltak, mégis milyen együttérzők! Hálás voltam, amiért nagylelkűen törődtek velem. Csak ők tudták átérezni, milyen fájdalmas az egy nő számára, ha a szépségét közszemlére teszik. Furcsamód, a bölcsek és a papok ezt nem érezték. Valahogy sikerült odaérnem az emelvényhez, és elfoglalnom a helyemet.

Reklámok

2 hozzászólás a következőhöz: “Mahábhárata ínyencségek Draupadi naplójából 03

  1. Cieklinski Miklós szerint:

    ☺️🙏

    • narottamblog szerint:

      Én jelen pillanatban főleg amiatt aggódok, hogy a sorozat követői nem mindig tudják megnézni az új részeket. Szerencsére a Videa.hu akadozására találtam egy nagyon jó megoldást. Az Any Video Converter program segítségével a számítógépünkre könnyedén letölthető az adott epizód, melynek egyszerű használata itt tekinthető meg: https://youtu.be/yZFFG8F0AvU

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s