Bhismát teljesen elborították Arjuna lövedékei. Nem volt olyan pontja a testének, ahol két ujjnyinál ritkábban meredeztek volna a nyilak. Végül nem bírta tovább, és a Kauravák legnagyobb döbbenetére elõrebukott, és elterült. Mozdulatlanná dermedt teste nem érintette a földet: úgy feküdt a belõle kiálló temérdek nyílvesszõn, akár egy ágyon.
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
“Hirtelen hûvös, illatos szellõ támadt. Égi dobok peregtek, virágesõ hullott az égbõl. Miközben Bhísma az égiek szavain tûnõdött, Sikhandí felemelte az íját, és kilenc nyílvesszõt lõtt ki rá. A lövedékek eltalálták a mellkasát. Ezzel egyidejûleg Ardzsuna is tüzelt: huszonöt vastag nyila iszonyatos erõvel fúródott Bhísma testébe. A sorozatot száz acéllövedék követte. Bhísma megszédült, de utolsó erejével még egy elkeseredett ellentámadást indított. Ha már meg kell halnia, legalább csata közben essen el. Fergeteges nyílzáport zúdított Ardzsunára és
Sikhandíra, miközben hatástalanította mindkettejük támadását. Ardzsuna ekkor kettétörte Bhísma íját, majd keserû könnyekkel a szemében ezer egyenes szárú nyílvesszõt lõtt Bhísma testébe. A fürge nyilak úgy fúródtak Bhísma izmos testébe, ahogyan a kígyók surrannak rejtekükbe a hegy üregeiben.
Habár mindkét támadója egyszerre tüzelt rá, a nagy Kuru hõs meg volt róla gyõzõdve, hogy csakis Ardzsuna nyílvesszõi teríthették le.
– Ó, Bharata sarja – szólt oda Duhsászanának, aki közben a segítségére sietett –, ezek a villámcsapás erejével felérõ lövedékek, melyek nyílegyenes vonalban süvítenek felém, csakis Ardzsuna íjából származhatnak, Sikhandíéból semmiképp. A testem érzi a különbséget. Ardzsuna nyila úgy csap le az áldozatára, mintha a bráhmanák botja vagy Indra vadzsra-fegyvere volna. Még a félistenek sem tudják kivédeni. Úgy hatolnak a zsigereimbe, mint az átható tekintetû mérgeskígyók. Csak Ardzsuna képes arra, hogy végezzen velem. Ha a világ minden királya összefogna ellenem, még együtt sem volnának képesek arra, amire Ardzsuna.
Utolsó erejével Bhísma még egy mindent eldöntõ, elkeseredett támadást indított. Feje fölé emelt egy hatalmas lándzsát, és teljes erõbõl Ardzsuna felé hajította. Nem ért célba, mert Ardzsuna még a levegõben ripityára törte a nyilaival. Teljes körívbe hajlított Gándívája olyan fürgén járt a kezében, hogy egyszerre húszasával szórta a nyílvesszõket. Bhísmát teljesen elborították Ardzsuna lövedékei. Nem volt olyan pontja a testének, ahol két ujjnyinál ritkábban meredeztek volna a nyilak. Végül nem bírta tovább, és a Kauravák legnagyobb döbbenetére elõrebukott, és elterült a szekéren. Mozdulatlanná dermedt teste nem érintette a földet: úgy feküdt a belõle kiálló temérdek nyílvesszõn, akár egy ágyon. Feje kelet felé nézett.
A Kuru hadseregen a fájdalom hullámai futottak végig. Zokogás és jajveszékelés töltötte be az egész csatateret.”
