A Pándavák félreállítására szőtt terv első része megvalósult. A testvérek édesanyjukkal egy távoli városban megrendezésre kerülő fesztiválra utaznak. Arjun Dwárakából csatlakozik hozzájuk, elszakadva szeretett barátjától, Krisnától és a fülig szerelmes Subhadrától.
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
Unokatestvére előkoronázását Duryodhan látszólag elfogadta, bizalmasaival azonban a háttérben egy hosszútávú komplex tervet készítettek az öt Pándava végleges félreállítására, melynek húga, Dushala férjhez adása is része volt.
“Durjódhana azonban tajtékzott dühében. Hogyan hagyhatta őt figyelmen kívül az apja, amikor Judhisthirát régensherceggé avatta? Amikor tehetetlen dühe láttán Bhíma gúnyos megjegyzéseket tett rá, s ezzel még elviselhetetlenebbé tette a
helyzetét, Durjódhana, Karna és Duhsászana társaságában, Sakunihoz sietett. Megtárgyalták vele, hogyan tudnának megszabadulni a Pándaváktól. Sakuni szeme résnyire szűkült, amikor Durjódhana és társai szabadjára engedték haragjukat. Ujjbegyeit egymáshoz illesztve gondolkodni kezdett.
– Az egyetlen megoldás az – szólalt meg végül –, ha olyan helyre visszük el a Pándavákat, ahol zavartalanul végezhetünk velük. Valahogy módját ejtjük majd, hogy halálra égjenek, és azt a látszatot keltjük, mintha baleset lett volna az egész.
Durjódhana mosolyra fakadt… ”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
A terv sikerült. Rukmini hercegnő végre élőben is találkozhatott szerelmével. A szöktetés befejezéséhez már csak a feldühödött Rukmi herceget és seregét kellet lefegyverezni.
“Amikor utolérte Krisnát, ostobán egyre csak ezt hajtogatta:
— Állj meg és küzdj meg velem! — Aztán megfeszítette íját, s nagy erõvel három nyilat lõtt Krisnára. Közben a Jadu-dinasztia legalávalóbb sarjának nevezte Krisnát, s felszólította, álljon ki vele, hogy jól megleckéztethesse.
— Elraboltad a húgomat, ahogyan a varjú lopja el az áldozatra szánt ghít. Büszke vagy haderõdre, mégsem tudsz a szabályok szerint harcolni. Megszöktetted húgomat, ezért most megszabadítalak alaptalan büszkeségedtõl! Húgom csupán addig lesz a birtokodban, míg örökre földre nem kényszerítelek nyilaimmal!
Rukmí õrült beszéde hallatán az Úr Krisna kilõtt egy nyilat, s elmetszette vele Rukmí íjának húrját, lehetetlenné téve számára, hogy újabb nyilat lõhessen ki vele. Rukmí azonban felkapott egy másik íjat, s újabb öt nyílvesszõt lõtt Krisnára. Miután Rukmí másodszor is megtámadta, Krisna újra ellõtte az íjhúrját. Rukmí megragadott egy harmadik íjat, de Krisna ezt is ugyanúgy hatástalanította, mint az elõzõ kettõt. Krisna ekkor — hogy egy kicsit megijessze — hat nyílvesszõt lõtt Rukmíra, majd ezt követõen újabb nyolcat, melybõl négy nyíl a négy lóval végzett, egy a kocsihajtót terítette le, a maradék három pedig Rukmí harci szekerének tetejét csapta le, a csúcsán lobogó zászlóval együtt.
Rukmí, mivel a nyilai elfogytak, kardokkal, pajzsokkal, szigonyokkal, lándzsákkal és egyéb kézifegyverekkel kezdett hadakozni, de Krisna egyiket a másik után lõtte szét nyilaival. Miután újra és újra kudarcot vallott, Rukmí felkapta a kardját, és eszeveszetten, ahogyan a légy röpül a tûz felé, Krisna felé rohant. Ám amint Krisna közelébe ért, az Úr darabokra lõtte fegyverét. Krisna ekkor elõrántotta éles kardját, s azon volt, hogy rögtön megöli ellenfelét, de Rukmí húga, Rukminí, amikor rádöbbent, hogy Krisna ezúttal nem fog kegyelmezni a bátyjának, férje lótuszlábai elé vetette magát, s fájdalomtól remegõ hangon könyörögni kezdett Hozzá.”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
A menyasszonyrablás helyszíne egy félistennő, Parvati temploma. A bökkenő csak az, hogy Rukmi, a menyasszony bátyja, húgát az esküvő pillanatáig szobafogságra ítélte. A probléma áthidalásának rémisztő feladata a tehenész lánynak öltözött Arjunra vár.
” A Kundinába sereglett násznép, a sok-sok herceg és egyéb vendég mind a templom körül tolongott, hogy megpillanthassa Rukminít. A hercegek különösen égtek a vágytól, hogy láthassák õt, mert mindegyikük azt szerette volna, hogy övé legyen a lány keze. Amikor az emberek megpillantották Rukminít, lenyûgözve arra gondoltak, a Teremtõ egyenesen arra teremtette õt, hogy a vitéz hercegek mind megzavarodjanak a láttán. Termete arányos, dereka karcsú volt. Magasan ringó csípõjét drágaköves öv ölelte körül, ajka rózsaszín árnyalatba hajlott, arca páratlan szépségét pedig tovább fokozták bájos hajtincsei, csillogó fülbevalói. Testének ragyogása és szépsége olyan lenyûgözõ volt, mintha a legkiválóbb költõk versei alapján festette volna meg egy mûvész. Rukminí keblei feszesek voltak, ami arra utal, hogy fiatal lány volt, nem több tizenhárom-tizennégy évesnél. Szépségének egyetlen célja volt: hogy felhívja magára Krisna figyelmét. Bár a hercegek ámultak-bámultak lenyûgözõ szépsége láttán, a büszkeség halvány árnyéka sem vetõdött rá. Tekintete élénken ide-oda siklott, s amikor ajka ártatlanul mosolyra nyílt, fogai jázmin-bimbókként villantak elõ. Nagyon lassan haladt hazafelé, hiszen minden pillanatban azt várta, hogy Krisna felbukkan és magával viszi. Lábai kecses hattyúként mozogtak, bokacsengettyûi lágyan csilingeltek az úton.
A lovagias érzelmektõl fûtött összegyûlt hercegek majd eszüket vesztették Rukminí szépsége láttán, és ájultan potyogtak a földre lovaik és elefántjaik hátáról. Kéjes, ám reménytelen vágyakozással gondoltak Rukminí kezének elnyerésére, saját szépségüket hasonlítgatva az övéhez. Srímatí Rukminí azonban egyikükkel sem törõdött: szíve minden vágya az volt, hogy Krisna vigye õt innen magával. Amint bal kezének ujján megigazította ékszereit, s a hercegekre tekintett, hirtelen megpillantotta Krisnát. Még sosem látta Õt, de örökké Rá gondolt, s így azonnal felismerte Õt a tömegben.”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
Krisnát egy rendkívül fontos dolog elrendezésére barátja, Arjun is elkíséri, ahol a kor legkiválóbb harcosára igen nehéz, sőt igazi rémisztő feladat vár. Egy menyasszony elrablására készülnek, ahol senkinek sem szabad megsérülnie.
“A Damaghosa vezette násznép több ezer emberbõl állt, s olyan elõkelõ királyok és személyiségek voltak közöttük, mint Jarásandha, Dantavakra, Viduratha és Paundraka. Mindenki elõtt nyílt titok volt, hogy Rukminí kezét eredetileg Krisnának ígérték, s hogy a Sisupálával kötendõ esküvõt a menyasszony bátyja, Rukmí tervelte ki. Azt is rebesgették, hogy Rukminí futárt küldött Krisnához, s a katonák attól tartottak, Krisna nagy felfordulást csap majd, hogy elrabolhassa Rukminít. Bujkált bennük némi félelem, de készen álltak arra, hogy szembeszálljanak Krisnával és megakadályozzák a leányszöktetést. Srí Balaráma is hírét vette, hogy Krisna — egyetlen bráhmana kíséretében — Kundina felé tart, s arról is tudomást szerzett, milyen roppant sereggel érkezett Sisupála a városba. Gyanította, hogy meg fogják támadni Krisnát, ezért testvére iránti nagy szeretetétõl vezérelve harci szekerekbõl, gyalogosokból, lovakból és elefántokból álló seregével maga is Kundina falai alá vonult.
Közben Rukminí egyre csak Krisnát várta a palotában, de sem Õ, sem a hírvivõ bráhmana nem volt sehol. Mérhetetlen aggodalmában úgy érezte, elhagyta minden szerencse. „Már csak egyetlen éjszaka van hátra az esküvõ napjáig — gondolta —, de még nem tért vissza a bráhmana, és Syámasundara sem érkezett meg. El sem tudom képzelni, mi lehet ennek az oka…” Elcsüggedve arra gondolt, Krisna talán talált benne valami hibát, s visszautasította tisztességes ajánlatát, a bráhmana pedig csalódottságában nem tért vissza. Gondolatban százféle magyarázatot talált arra, hogy miért nem fognak jönni, mégis minden percben várta érkezésüket… ”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
A vízesésbe lökött Subhadra és az utána vetődő Arjun vízbe fulladását az épp időben érkező Krisna akadályozta meg. A Kalyavanával való reménytelen harc helyett ő azonban a menekülést választotta, mely szintén része volt felfoghatatlan terveinek.
“… — Ki volt ez az ember? Miért aludt ott? Hogyan tett szert olyan erõre, hogy pillantásával azonnal hamuvá égette Kálayavanát? Miért feküdt éppen egy barlangban? — kérdezte.
— Kedves királyom — válaszolt Sukadeva Gosvámí —, a barlangban fekvõ ember Iksváku király dicsõ családjában született — abban a családban, amelyben az Úr Rámacandra is megjelent —, s a kiváló Mándhátá király fia volt. Õ maga is nagy lélek volt, s Mucsukunda néven ismerték szerte a világban. Mucsukunda király szigorúan követte a bráhmanikus kultúra védikus szabályait, s mindig betartotta fogadalmait. Olyan hatalommal rendelkezett, hogy még a félistenek is nem egyszer arra kérték, köztük Indra is, hogy segítse õket a démonok elleni harcban. Így aztán a félistenek oldalán rengeteg csatát vívott a démonokkal.
A félistenek hadvezére, Kárttikeya nagyon elégedett volt Mucsukunda királlyal, ám egy napon azt javasolta neki, vonuljon vissza a háborúskodástól, s pihenje ki magát, hiszen annyit hadakozott már a démonokkal.
— Kedves Mucsukunda király! — fordult hozzá. — Mindenedet feláldoztad a félistenek kedvéért. Csodálatos birodalmadat, melyet ellenség soha meg nem támadott, elhagytad, lemondtál a fényûzésrõl, minden vagyonodról, és soha nem törõdtél személyes vágyaiddal. Oly sokáig voltál távol birodalmadtól, oly régóta tart már a démonok ellen, a félistenek oldalán vívott harcod, hogy feleséged, gyermekeid, rokonaid, minisztereid már mind eltávoztak az élõk sorából, idejük valamennyiüknek lejárt. Az idõ eljár, senkire sem vár. Minden rokonod eltávozott már; hiába térnél vissza otthonodba, senki élõt nem találnál a tieid közül. Nagy úr az idõ, hatalmas és erõs; mivel az Istenség Legfelsõbb Személyiségét képviseli, erõsebb a legerõsebbnél. Az idõ nem ismer akadályt, s a maga finom, észrevétlen módján bármit meg tud változtatni. Senki nem tudja megállítani. Ahogyan az állatidomár kénye-kedve szerint idomítja állatait, úgy az idõ is tetszése szerint alakítja a világ dolgait. Senki sem képes meghiúsítani a mindenek feletti idõ elrendezéseit.
A félisten ezután azt kérte Mucsukundától, kívánjon tõle bármit, egyetlen áldást kivéve: a felszabadulást. Egyetlen élõlény sem ajándékozhat felszabadulást, csak az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Visnu. Emiatt nevezik az Úr Visnut, vagyis Krisnát Mukundának, a felszabadulás adományozójának.
Mucsukunda király hosszú évek óta nem aludt, s a folytonos háborúskodásban nagyon kimerült. Ezért aztán amikor a félisten felajánlotta, hogy áldásában részesíti, csupán az alvásra tudott gondolni.
— Kedves Kárttikeya, félistenek legkiválóbbja! — válaszolta. — Aludni szeretnék, s a következõ áldást kérem tõled: ruházz fel engem egy olyan képességgel, hogy puszta tekintetemmel porrá égethessem azt, aki megzavarja álmomat és idõ elõtt fölébreszt. Ezt az áldást kérem tõled.
A félisten teljesítette kérését, s mély, pihentetõ álmot ígért neki. Mucsukunda király ezután a barlangba vonult… ”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
Subhadra szerelmes. Hazautazáshoz készülődik, s ettől a tervétől Arjun naívan közönyös viselkedése sem tántorítja el. A Dwárakába vezető utat azonban Kalyavan démon serege zárta el. Kunti kérésére Arjun elkíséri Subhadrát a veszélyesnek tűnő útra, ahol a démon jóvoltából még közelebb kerülnek egymáshoz.
“… Egyszer Garga Munit, a Jadu-dinasztia papját sógora kigúnyolta. Amikor a Jadu-dinasztia királyainak fülébe jutott az eset, jót nevettek Garga Munin, aki ezért nagyon megharagudott rájuk. Elhatározta, hogy olyan fiat fog nemzeni, aki nagy veszedelmet hoz majd a Jadukra. Kedvében járt az Úr Sivának, aki ezért megáldotta egy fiúgyermekkel. A fiút, Kálayavanát, Garga Muni egy yavana király feleségének méhében nemzette. Kálayavana egyszer megkérdezte Náradától: „Kik a világ legerõsebb királyai?” Amikor Nárada elmondta neki, hogy a Jaduk a legerõsebbek a világon, Kálayavana megtámadta Mathurá városát, éppen akkor, amikor Jarásandha a tizennyolcadik ostromára készült. Kálayavana nagyon szeretett volna hadat üzenni egy olyan királynak, aki méltó ellenfele lehetett volna a csatában, de addig még nem talált ilyet sehol a világon. Miután Nárada mesélt neki Mathuráról, úgy döntött, hogy az lesz a legbölcsebb, ha harmincmillió yavana katonával vonul a város ellen… ”
A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0
