Képzeld el

Pár éve elképzeltem, milyen romantikus is lenne a kristálytiszta vizű Krisna-völgyi tó néhány felszínén úszkáló hattyúval. “…a ligetet a fák sűrű zöld lombja és az aranyszínű folyondárok csodálatossá tették. Madarak éltek ott párjaikkal, köztük pávák is, egy tóban pedig kacsák és hattyúk úszkáltak, édesen énekelve. A növények, a tiszta víz, a lótuszvirágok és a számtalan madár édes dala tündérkertet varázsolt a ligetből…” Nos a hattyúk megérkeztek. Ezt ma reggel Somogyvár felé karikázva sikerült is megörökítenem. Bízom benne, hogy legalább a szezon végéig maradnak 🙂

Tavaszi fáradtság ellen


Nyakunkon a tavasz! Kint a kertben rengeteg a tennivaló. Valahogy mégsem tudom rávenni magam, hogy kimenjek. Állandóan fáradt vagyok. Tegnap volt Srí Csaitanja Maháprabhu megjelenési napja. Ugyanaz, az esemény, mint amit a vallásügyi szavazás kapcsán említettem, csak ez a holdnaptár szerinti. Indiában ezt veszik figyelembe. Szóval tegnap lett volna egy kis időm, de a fesztivál miatt annyira lefáradtam, hogy legszívesebben csak ücsörögtem volna a relax fotelben. Reggel 7- től 12-ig a konyhában főztem. Nagyjából 13 preparációt sikerült elkészítenem a 108 ételfelajánláshoz. Egyébként délig összesen olyan 180 féle étel készült, ami estére szerintem elérte a 250-et. Főzés után jött a takarítás, ami nem volt kisebb feladat az előzőnél. Mindez persze napnyugtáig tartó teljes böjttel kombinálva. Azon gondolkodtam, hogy a Krisna-tudat világméretű elterjedése komoly alternatívát jelentene az éhező népek megetetésében már csak a böjtnapok betartásával is. Évente 7 milliárd ember böjtölne ötször-hatszor, és akkor még nem vettem figyelembe a 2 hetente tartandó ekadasit. Az nagyon sok étel. Szóval a konyhatakarítás után úgy éreztem magam, mint akinek egybe csúsztak a csigolyái. Egyetlen mentsváram a gyógytorna volt, ami szintén fárasztó egy kicsit, de legalább megszűnt a  nyomorék-érzésem. A minap felhívott az anyukám, hogy már annyira fáj a dereka, hogy kénytelen volt elmenni röntgenre. Ott aztán megállapítottak neki mindenféle sérvet, kinövést, összenövést, egybecsúszást, és felírtak valami jó erős fájdalomcsillapítót. Mikor el kezdte szedni, rögtön jelentkeztek is a mellékhatások. Szédülés,hányinger, hidegrázás stb. Mondtam neki, hogy kérjen inkább tornasorozatot a gyógytornásztól. Ha nem is lesz 100%-os, a napi rendszerességgel legalább emberként tud tovább működni, és a fájdalmak is csillapodnak. A múltkor írtam a kismamákról a kórházban. Az egyikőjüknek szintén gerincsérve van. Már 2-szer műtötték. Nem hittem, hogy fog vállalni babát, de nagyon eltökélt volt, rendszeresen tornázott, és a vágyai teljesültek. Igaz, hogy csak császárral fogja tudni megszülni, de szerencsére ma már ez nem jelent gondot. Szóval a fotelben ücsörögtem Krisna tanításain gondolkozva: “De akik kizárólagos odaadással mindig Engem imádnak, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.” A kérdés csak az, hogy a kertünk hogyan lesz fölásva? Reggelre megkaptam a választ. Krisna elküldött hozzánk néhány kiskertészt, akik hihetetlen teljesítményre képesek. Komoly hatékonysággal dolgoznak, igaz, nem abban a rendszerben, ahogy én szoktam ásni, de ez legyen a legnagyobb gond. Most már csak egy dolog van hátra. Valahogy le kéne velük kommunikálni, hogy a veteményes 25 méterrel arrébb van, a ház másik oldalán. Az olvasók közül esetleg tud valaki vakondúl?

Boszorkányság


A Bhagavad gíta elején a vak király megkérdezi a szolgáját, hogy mi történik a Kuruksetrai csatamezőn. Ők az eseménytől távol egy szobában ülnek, mégis a király szolgája másodpercnyi pontossággal ad tökéletes leírást a történtekről. Hogyan lehetséges ez? Pár száz évvel ezelőtt a válasz az lett volna: boszorkányság! 50 év ilyen kérdés már fel sem merült volna. Napjainkban pedig mi sem természetesebb. A valódi választ persze ennek ellenére sokan most is kétkedve fogadnák. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy bár én személyesen nem voltam jelen a dec. 13-i tüntetésen, egy kedves blogolvasó jóvoltából mégis szép kis fotóanyag került a birtokomba 🙂


Amatőr fotók gyertyafénynél


Készítettem néhány képet a tegnapi ünnepről. A menet a falu végéből indult. Mikor a templomhoz ért jeleztem az asszonynak, hogy mi ne kövessük a szekeret, inkább vegyük az irányt hazafelé. Naru rögtön megneszelte a veszélyt,  és kijelentette, hogy ő márpedig a templomba akar menni. Nem volt választás. Szerencsére a matadzsik társaságához nem ragaszkodott. Ők haza mehettek. Rövid idővel azután, hogy a Szíta, Ráma, Laksmana és Hanumán az éneklő bhakták kíséretében megérkezett az oltárhoz, Narun erőt vett a délutáni alvás hiánya. Először a karjaimba kéredzkedett, majd a padlón keresett magának fekhelyet. Néhány másodperc múlva mi is követtük a család többi tagját. Az ünnepi program java, persze csak ezután következett.