Mahábhárata

 

“Ambiká kíváncsian nézegette magát a tükörben, miközben a szolgálólányai az utolsó simításokat végezték el rajta. Gyönyörűen felékszerezték és kicsinosították a nászéjszakára. A több hónapos gyász sem vett el semmit a szépségéből: a bőre tökéletesen sima volt, fehér, akár a tej, ovális arcát ébenszín hajtincsek keretezték, fekete lótuszszirom-szemei felett két íj ívelt át, két csodálatos szemöldök. Nem is csoda, hogy mindvégig az igézetében tartotta egykor a férjét, aki alig tudott akár egy pillanatra is elszakadni tőle. Amíg Vicsitravírja élt, szolgálólányai minden este felékesítették Ambikát, hogy mindig szép és vonzó legyen, ha a férje megkívánná. És most, miközben ékszereit aggatta magára és felöltötte finom ruháit, szomorúan gondolt vissza azokra a napokra, amiket hitvesével töltött. Milyen furcsa is, gondolta, hogy a nagy hős erős karjainak ölelése után most arra készül, hogy egy másik férfival találkozzon! Viszolyogva gondolt erre, s egyre nyugtalanabb lett.

Egyedül akart maradni a gondolataival, s elküldte a körülötte tüsténkedő öltöztetőlányokat. Amikor a férje fiatalon és váratlanul meghalt, ő is a halotti máglya tüzébe akart lépni, hogy kövesse őt a mennybe. Elképzelhetetlen volt számára az élet Vicsitravírja nélkül. Anyja, Szatjavatí királynő azonban lebeszélte erről, s emlékeztette őt a kötelességére, ami még rá várt. Annak ellenére, hogy annyi hitvesi örömben volt része a férjével, hét évi házasság után sem született gyermekük. Felelősség terhelte a királyt, mivel nem tett eleget atyai és uralkodói kötelességének: nem hagyott hátra utódot. Hogyan is léphetett volna így be a mennyek kapuján?

Szatjavatí a lelkére beszélt Ambikának és a király másik feleségének, Ambálikának, hogy maradjanak a palotában, és teljesítsék be ők uruk kötelességét, s így biztosítsák számára lelke üdvösségét. A szentírások akkoriban megengedték, hogy szükség esetén a férj bátyja nemzzen gyermeket a feleség méhében, ha a férj erre képtelen volt. Ambiká emlékeztette magát, hogy most ilyen szükséghelyzet állt elő, s megnyugodott. Ha egyesül Bhísmával, nem árulja el férje iránti szerelmét, hanem valójában őt és a királyságot szolgálja ezzel. Mindeddig zaklatottan járkált föl-alá a hálószobában, de most ledőlt elefántcsont ágyára, és pironkodva várta az eseményeket. Bhísma egy erős férfi, rendkívüli jellem! Ki is lenne hát alkalmasabb nála, hogy királyi sarjat nemzzen a méhében? Mindent meg kell tehát tennie, hogy
Bhísma érezze: nagy tisztelettel viseltet iránta.

Kopogtak. Ambiká szégyenlősen felpillantott, s amikor meglátta az ajtón belépő magas férfit, ereiben megfagyott a vér: nem Bhísma volt az! Egy ráncos, visszataszító és piszkos aszkéta állt előtte. Beesett arca mélyéről, csapzott hajcsimbókjai sűrűjéből félelmetes szempár meredt az asszonyra. A fogai szinte olyan feketék voltak, mint a teste maga. Egy szál ruhadarab volt rajta: koszos ágyékkötője; szőrös testét vastag piszokréteg borította. Habozás nélkül elindult Ambiká felé és odaült mellé az ágyra. Az asszony azonnal visszahőkölt: megcsapta orrát a férfi testéből áradó kellemetlen szag. „Ki ez az ember?” – gondolta. Tudomása szerint Bhísma volt Vicsitravírja egyetlen fivére. „Ó, Istenem, bárcsak elájulnék!” – imádkozott magában, mivel elképzelni se tudta, hogyan lesz képes elviselni e félelmetes ember érintését. Amikor a ruháján érezte a férfi ujjait, gyorsan behunyta a szemét, s alig tudta megállni, hogy föl ne sikoltson.

Miközben Bhísma és Szatjavatí beszélgettek, kinyílt Ambiká ajtaja, és Vjászadéva lépett ki rajta. Bhísma a lábai elé borult, Szatjavatí pedig aggódva ezt kérdezte: – Ugye tökéletes fiat szül majd a hercegnő?

A bölcs megáldotta kezével a felegyenesedő Bhísmát, majd így szólt Szatjavatíhoz:

– Olyan erős lesz a királynő fia, mint tízezer elefánt. Rendkívül értelmes lesz, bölcs és gazdag. Száz fia születik majd. Csakhogy, ó, erényes asszony, anyja hibájából vakon születik majd.

Szatjavatínak a lélegzete is elállt a döbbenettől. – Hogyan lehetne egy vak ember a Kuru dinasztia királya? – kérdezte.

Vjászadéva elmagyarázta, ő azzal a szándékkal lépett be Ambikához, hogy egy minden tekintetben tökéletes fiat nemzzen neki, de a hercegnő annyira megijedt, amikor megpillantotta, hogy behunyta a szemét. Amikor korábban beleegyezett abba, hogy egy trónörököst nemz Ambiká méhében, a bölcs kikötötte, hogy a hercegnőnek el kell őt fogadnia olyannak, amilyen – csúf látványával együtt. Szatjavatí hívására azonnal maga mögött hagyta a Himaláját és szigorú, aszkétikus életét. Fogadalmainak megfelelően hosszú ideje nem mosakodott már, s a külsője ápolatlan, torzonborz lett. – Kellemes, jóképű, drágakövekkel felékesített férfitestben jöttem volna el a királynőhöz, ha előtte egy éven keresztül vallásos vezeklésnek vetette volna alá magát – folytatta –, de te azt akartad, hogy azonnal foganjon meg. Ezért hát vallásos fogadalmammal összhangban szabtam meg a feltételeimet.

Szatjavatí nem győzte átkozni magát türelmetlenségéért. De egyszerűen képtelen volt várni. Trónörökös nélkül a királyság sorsa állandó veszélyben forgott. Egy uralkodó nélküli országban még az eső sem követi a megszokott rendet, s a félistenek sem kegyesek. Ezért kérte arra Vjászadévát, hogy haladéktalanul tegye meg kötelességét. És tessék! Egy vak fiú. Hogyan is válhatna belőle király valaha is!

– Egy másik királyt kell adnod a Kuru nemzetségnek! – esedezett. – Kérlek, ezúttal Ambálikának nemzz fiat!

Vjászadéva együttérzéssel nézte izgatott anyját, s eloszlatta a félelmeit.
Hamarosan visszatér majd, hogy egy újabb gyermeket nemzzen. Szatjavatínak csak az a dolga, hogy hívja, amikor Ambáliká kész fogadni őt. Szavai végeztével Vjászadéva eltűnt. Szatjavatí Bhísmához fordult: – Éppen ettől féltem. Most Ambálikát kell megkérnem, hogy fogadja a bölcset. Ó, bárcsak nagyobb sikerrel járna, mint a nővére.

Egy hónap se telt bele, és Vjászadévát újra a palotába hívták. Ezúttal is szigorú, aszkétikus életet kellett maga mögött hagynia, s megint csak visszataszító külsővel érkezett. Szatjavatí Ambáliká hálószobájához vezette, s a bölcs habozás nélkül belépett…”


Hát így kezdődik a Mahábhárata könyv, és aki szeretné a közeledő ünnepek éjszakáját átsírni, átizgulni vagy átdühöngeni, az javaslom, mihamarabb szereztessen be belőle a rokonaival egy példányt bármelyik nagyobb város utcáján, vagy NÁLAM 😊

Reklámok