Naru néhány hete betegszabadságon volt. Még mielőtt halálra unta volna magát itthon, készített egy ruha-babát. Semmi egyebet nem használt hozzá, mint egy plédet, néhány hajgumit és a szalmakalapomat.
A baba olyan jól sikerült, hogy csak este szedte szét. Többszöri felszólításra 😤
Dinatárini egy speciális látásmóddal éli mindennapjait. Bármit tesz, gondolatai mindig akörül forognak, hogy miként tudná azt Naruék életének szinesítéséhez felhasználni. A minap például látott egy könyvreklámot “Legyen saját gurigafarmod” címmel. Rögtön magaköré is gyűjtötte a gyerekeket. Épp hogy belekezdett, mikor Naru közbe szólt : “Ezt ismerem..! “, majd neki fogott egy lótuszlevélen ülő béka legyártásához.
Krisna kedvenc tava, a Rádhá-kunda a legemelkedettebb valamenyi szenthely közül. Megnyilvánulási napjának ünnep egy nem túl hosszú, de annál meghittebb program az est folyamán, Naru szülinapja után kerek egy héttel. Meghittségét csak egy dolog veszélyezteti potenciálisan. Az Krisna-völgyi gyerekek egyre szaporodó létszáma. Dinatárini ezt jó előre látva tömött hátizsákkal indult a programra. Volt benne minden, ami a gyerekek csendes figyelemlekötésére alkalmas. Például kifestő, színes ceruza, hegyező, olló, sok-sok reklám újság, és még ki tudja, mi minden más. A történet a helyes időzítésnek köszönhetően hepienddel végződött. Az ünnep legizgalmasabb és egyben legnagyobb figyelmet igénylő részénél az apróságok valamennyien a nejem körül buzgolkodtak. A helyes időzítésre azért volt szükség, mert ha túl későn veszi elő az eszközöket, a katasztrófa elkerülhetetlen 
, ha túl hamar, akkor meg tudjátok B-). A magánakció elismerése sem váratott sokat magára. Személyesen a Tanácsadók tanácsának elnöke mondott köszönetet az értékes ünnepi hozzájárulásért.
A minap Dinatárini ment délben a gyerekekért az óvodába. Kicsit hamarabb ért oda, ezért néhány percig a kerítésen kívülről figyelte a történéseket. Észre vette, hogy Kumári folyamatosan az egyik nagycsoportos fiú körül sertepertél.
A fiú egyébként javarészt, mint magányos farkas tengeti az életét az oviban. Nehezen tud kijőnni a többiekkel. Főleg a fiúkkal. Kumári koslatása viszont nem zavarta, de az talán mégvalószínűbb, hogy észre sem vette. Ebéd közben a nejem elmesélte a friss megfigyelést. Mikor nagyjából a történet végére ért, Kumári felszólalt: – Anya, inkább ne beszéljünk erről!
Nyakunkba vettük Magyarországot. A végcél Szeged. Bár a nap melegnek ígérkezet, a balatonparti karácsonyi szél igencsak keresztül fújt a kabátunkon. Hogy átmelegedjünk, Dinatárni a flaszterra néhány ugróiskolát rögtönzött. Narut, mintha puskából lőtték volna ki. Inkább csitítani kellett, mint bíztatni 🙂
… az oviban!
Avagy a százlábú csipeszből és kispárnából 🙂
Ezek a Dzsagannátha bábok ijesztően (vagy talán inkább rémisztően?) hasonlítanak az eredeti múrtikra.
A baloldali Krisnakumári, a jobb pedig Naru alkotása. Részben, mivel az oviban készítették, és gyanítom, hogy némi útmutatást is kaptak a művészkedéshez 😉
Ilyenkor ezt kell csinálni! Naru legbensőbbjéből tegnap feltört a fürdés iránti elviselhetetlen vágy, ami elviselhetetlen követelőzéssel párosult, ezért gyorsan feltüdőztük az újdonsült parancsolót.
narottamblog 