Krisna haza megy

Mindenütt jó, de legjobb otthon. Ki ne tudná ezt jobban, mint Isten. Tegnap Ő is haza érkezett. A sokak által ismert és látogatott Szekérfesztiválnak is ez a vezérfonala.

“Vigyük haza Krisnát!” Ő Vrindávanában lakik, egy elbűvölő, erdőkkel szegélyezett kis faluban. A mondás sem megalapozatlan: “A városokat az ember teremtette, a vidéket pedig Isten”. Virágzó ifjúságnak korai szakaszában azonban néha elhagyja otthonát és a városba költözik, hogy megregulázzon pár rosszarcú démont. Ez persze vajmi kevés vigasz szerető társai számára, ezért minden adandó alkalmat megragadnak arra, hogy “visszahúzzák” urakat otthonába, nem valami önös cél érdekében, hanem mert tudják, hogy az Ő boldogsága is itt a legteljesebb.

“És hogyan volna boldogság béke nélkül? “

Az előző bejegyzés oly népszerűségnek örvendett, hogy elhatároztam, írok még néhány gondolatot a veszekedésről. A narottamblog látogatottsága azóta meghatszorozódott. Komoly téma, hiszen a boldogságunk a tét. Mindenki boldog szeretne lenni, de mint azt a fenti Bagavad-gíta idézet is mondja, ez lehetetlen egy veszekedésekkel, aggodalommal és nyugtalansággal teli környezetben. Nem lövöm le a poént. Ha valakit igazán érdekel a gyógyír a veszekedésekre, a Bagavad-gítában megtalálja (2. fejezet vége). Aki szerencsés, annak van egy otthon a könyvespolcán. És aki mégszerencsésebb, az vett egyet a Naruról karácsony előtt. Egy napra az ovisok is kimentek adományt gyűjteni az utcára. Igaz, csak Krisna-völgyön belül. A nagyok kisebb csoportokban,  a kicsik nagyobb csoportokban.

Gyűjtögettek, cserébe pedig szép kiadványokat és finom sütiket adtak. Ez egyébként a szeretetteljes kapcsolatok hat jeléből az első kettő. Adományozni és adományokat elfogadni. A kezdő képen épp Naru kopogtat be egy házba adományokért. Egész pontosan hozzánk.     A Bagavad-gíta már megvolt, ezért mi inkább egy szakácskönyvet választottunk.

Itt pedig az elismerés ünnepe azon bátor egyének számára, akik vették a fáradságot, hogy segítsenek mindannak a veszekedéstől szenvedő embernek,  aki hagyta, hogy segítsenek rajta. A Kumári mellesleg nem vett részt az adománygyűjtésben, de ez maradjon köztünk. Az elismerés neki is jár,  hiszen azidőtájt ő a bárányhimlővel viaskodott szinten nagyon bátran

Boldogság

Ha félórás boldogságra vágysz, egyél egy jót, ha egy  félévesre, házasodj meg, ha egész életen át tartóra, imádkozz Krisnához, hogy megszülethess Naru macskájaként.

Így olyan szeretetteljes törődésben, lesz részed, amit még egy kis hercegnő is megirigyel.

Szekérfesztivál az anyaméhben

Ma délelőtt lesz Budapesten a várva várt Szekérfesztivál. Kicsit korrábbra vártuk. Vagyis én, mível a szabadságomat is egy korábbi időponthoz igazítottam. A szervevők időközben változtattak, ezért most mi nem megyünk. Kérdeztem is a Narut a minap: -Te voltál már Szekérfesztiválon? -Hát persze! – vágta rá határozottan. Meglepett, mivel nem emlékeztem, hogy valaha is babakocsit tologattam volna egy forró parádés forgatagban. 2008 Nyarán ugyan voltunk a nejemmel, aki nagy hassal menetelt végig a Andrássy úton, de nem hiszem hogy az Naruban ilyen mély nyomot hagyott volna. Vagy mégis? Mindig tudtam, hogy Naru egy különleges gyerek, sőt amióta tudom, hogy több millióán vagyunk így, mármint mindenki a sajátjával, azóta lelkiismeret furdalásom sincs miatta, de hogy visszaemlékezzen az anyaméhben történtekre, az még így is hihetetlennek tűnt. Aztán folytatta: – Nem emlékszel? Te is ott voltál! Hát igen, én is ott kellett, hogy legyek. Egyedül nem szoktuk elengedni még az oviba sem. Még mindig homályos volt az emlék, ő pedig látva az arcomra kiülő értetlenséget, tovább részletezte. -Együtt mentünk a gurukulától a tehenészetbe, onnan meg a templomba. -Jaaa, tényleg -esett le. Ne egy malomban őröltünk, mivel ő a gyerekek Szekérfesztiváljára gondolt, de azon tényleg volt. Minden évben. Az egyikről készült is egy bájos film B-)

Mitől boldog a …

Még egy győztes egy másik kategóriából.

Mikor használjuk a hordozókendőt (képekben)?

Anya, itt az idő. Most rögtön!

Hát senki nem segít rajtam?

Na, most akkor az a hami tényleg fontosabb, mint én?!

Végre nyugalom 🙂 Csak tudnám, hogy miért kell minden alkalommal ekkora cirkuszt rendeznem?

Téli képek a Krisna-völgyi templom körül

Nyáron, a tikkasztó hőségben a templom előtt sétálgatva, úgy az ájulás határán gyakran elmerengek azon, hogy “Bezzeg télen itt akkora hó volt, hogy csak az elkotort, letaposott ösvényen tudtunk közlekedni. De ugyan kiemlékszik már arra ebben az iszonyatos melegben? Hogy nem jutott eszembe fotózni?!”. És tulajdonképpen mindig eszembe jut, csak hát olyan embertelen hideg van, hogy még a kezemet sem szívesen veszem ki a zsebemből. Nem hogy fotózni! Most viszont előre gondolkoztam. Egyébként pedig a Bhagavad-gítát olvasom, amiből erőt merítve sikerült ennyi önuralmat erőltetni magamra 🙂

“A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.”

Tél, hideg, Krisna-völgy on PhotoPeach

Egy barát

Egy kedves barátom újonnan indult blogját szeretném a figyelmetekbe ajánlani. 16 éve ismerem, 13 éve vagyunk munkatársak, és rengeteget köszönhetek neki. Nélküle valószínűleg az én blogom sem létezne (Naruról nem is beszélve ;). Nem is szaporítom tovább a szót, a naplója magáért beszél.

Megszületett Nitáj II.

Ma ünnepeljük az Úr Nitjánanda megjelenési napját.

„Az ember amiatt, hogy megfeledkezik az Úr Nitjánanda lótuszlábáról, és anyagi tulajdona, vagyona és gazdagsága felfuvalkodottá teszi, azt gondolja, hogy az illuzórikus, ideiglenes anyagi világ valóságos. Ez az anyagi lét betegsége. Az élőlény örökéletű és mindig boldog, ám tudatlansága következtében a szenvedésekkel teli anyagi körülmények ellenére is azt hiszi, hogy az anyagi világ valóságos és tényleges.”

Az alsó képen pedig az Úr Csaitanja látható. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a testvére, a másik pedig, hogy én ajánlottam Neki a reggeli púdzsát (kb. másfél órásimádat imádat, plusz öltöztetés 🙂

A Szent név éneklésének eredménye

Az utolsó két bejegyzés rövid bepillantást nyújtott a hét végén megtartott fesztiválról. Néhány órát nekem is sikerült eltöltenem a szent nevek közös éneklésével, és némi zenei hozzájárulással a gitárom jóvoltából. Sajnos a felvételeken azt nem hallani, mivel filmezés közben le kellett raknom a gitárt 😉 És hogy mi a Hare Krisna éneklésének eredménye? Még több Hare Krisna. A következő filmbejátszás csak azért ilyen rövid, mert volt más dolgom is, egyébként reggeltől egészen elalvásig ment a műsor :DDD Narunak  sikerült megízlelnie a tökéletes nektárt, melyre örökké vágyunk 🙂