Naru néhány hete betegszabadságon volt. Még mielőtt halálra unta volna magát itthon, készített egy ruha-babát. Semmi egyebet nem használt hozzá, mint egy plédet, néhány hajgumit és a szalmakalapomat.
A baba olyan jól sikerült, hogy csak este szedte szét. Többszöri felszólításra 😤
… teljes életnagyságban (a maga 2000 grammjával),
amint épp a világhíres Krisna-völgyi Búcsú főszervezőjének áldásait fogadja.
Kumári két hét múlva lesz 3 éves. Már nem szopik, de a megnyugvást és biztonságot adó anyai keblek még igen élénken élnek az emlékezetében. Nehéz pillanataiban gyakran fel is emlegeti. Durcás arccal, nem túl követelőn, de határozottan, amolyan ultimátumszerűen: ” -Banán, Csoki, vagy Cici! “
Nem rég búcsút vettünk Krisnakumári babahajától. Tulajdonképpen csak Narunak szólt a hajnyíró gép. Kumári valahogy kedvet kapott hozzá, a nap zódiákusa is épp oroszlánban volt, az anyuka is régóta barátkozott a gondolattal, így hát megtörtént a nagy esemény.
Ma búcsút vettünk egy idős ökörtől. Naru mindenáron még akarta nézni a tetetmet is, ezért közelebb merészkedtünk.
Ma kicsit közelebb kerültem a lélek felismeréséhez. Pár napja hallottam a receptjét. A lélek tudattal hatja át a testet. Amikor eltávozik, csak egy rakás halott anyag marad utána. Nehéz megérteni, pedig a tények ezt mutatják. A tükörbe pillantva minduntalan magamát látom visszanézni. Kicsit öregebben, mint előtte, mégis magammal azonosítom a látványt. Én persze csöppet sem érzem magamat öregebbnek. A szentírások szerint a lélek nem is öregszik, de aki azonosítja magát a halott anyaggal, az már csak így járt 😉
Ma a szörpfőző edényünknek is búcsút intettünk. Vagyis inkább ennek a technológiának. A nejem szerint a hagyományos sokkal egyszerűbb, és gyorsabb.
Holnapután pedig kezdődik a 3 napos Krisna-völgyi Búcsú. Ha valaki szeretne egy életre, vagy inkább több életre szóló emlékekkel gazdagítani a nyári élmenyeit, annak melegen ajánlom B-)
Infláció: ITT
Reggel a templomban arra lettem figyelmes, hogy Kumári tekintete egyfolytában a babakon időz.
Bizonyára kezdenek benne felébredni az anyai ösztönök. Végülis ez természetes. Az lenne természetellenes, ha nem így lenne. Ő valószínűleg így gyakorolja majd a Krisna-tudatot. Gyerekeket nevel, közben pedig, (hogyha ráér 🙂 Krisnára gondol. Ahogy azt Krisna is javasolja a Bhagavad-gítában.
“Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám Krisna formámban, s ezzel egy idõben hajtsd végre elõírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem.”
Vendégeskedtünk. Dinatárini új ruhájára dicséretet kapott, ami egy kritikacsomag formájában érkezett. Nem reagálta túl, mert értette a háttérrben húzódó motiváló erőt. Sajnos ez a női természet egyik velejárója. Ha valamit akarsz, nem mondod ki nyiltan, hanem csak utalásokat teszel 😉 Másnap ebédnél újra feljött a dolog. “Nem fogok egy szoknyát kidobni csak egy varrás miatt, mert a Kumári leszakította rólam!” – hangzott el. Kumári az étellel piszmogott, mikor e határozott vád megütötte a fülét. Bár beszélni alig tud, fejét dühöd oroszlánként felkapva rontott a “támadóra”: “Nem szakítottam eeee!”
Indításként kezdenénk egy vonzó bejegyzéssel. Erre szimplán azért van szükség, hogy a régi, elkedvtelenedett olvasókat is át tudjuk csalni új állomáshelyünkre. A vonzó kép tekintetében biztosra mentem. Igaz, egy kicsit túl van öltözve, de babák legvonzóbb testrésze, a poci még így is látszik. És akit még ez sem győzött meg, annak ígérem, hogy a következő bejegyzésünk még vonzóbb lesz. Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni 😉
Eljött a nagy nap azon négy baba számára, akik születéséről a közelmúltban írtam. Most közelebbről is megtekinthették a Legfelsőbb Urat 🙂
Anya, itt az idő. Most rögtön!
Hát senki nem segít rajtam?
Na, most akkor az a hami tényleg fontosabb, mint én?!
Végre nyugalom 🙂 Csak tudnám, hogy miért kell minden alkalommal ekkora cirkuszt rendeznem?
narottamblog 