Osztatlan siker

image

Tegnap volt a filmünk díszbemutatója az Úr Krisna legismertebb inkarnációjának, az Úr Rámának a “születésnapján”.

image

A több órás előadássorozatnak, ami tartalmazott színdarabokat, zenés felolvasásokat, valamint egy izgalmas kvízpartit, a miénk volt a zaroakkordja.

image

A vetítés után a nézők nem szűkölködtek a dicsérő szavakban.

image

Az anyag nagyközönség előtti megjelenésére azonban még egy kicsit várni kell.

image

Viszont a tegnapi ünnepség hasonlóan izgalmas része volt az ovisok Rámajánából készített rajzkiállítása, amiről történetesen van néhány kép a tarsolyomban.

image

A teljes ünnepség végét pedig a,  Úrnak felajánlott több, mint 108 preparáció kiosztása jelentette, …

image

… ami bizony a tegnapi napnyugtáig tartó böjt miatt átnyúlt a mai délelőttre.

image

Szertelen gyerekek

image

Krisna kedvenc tava, a Rádhá-kunda a legemelkedettebb valamenyi szenthely közül. Megnyilvánulási napjának ünnep egy nem túl hosszú, de annál meghittebb program az est folyamán, Naru szülinapja után kerek egy héttel. Meghittségét csak egy dolog veszélyezteti potenciálisan. Az Krisna-völgyi gyerekek egyre szaporodó létszáma. Dinatárini ezt jó előre látva tömött hátizsákkal indult a programra. Volt benne minden, ami a gyerekek csendes figyelemlekötésére alkalmas. Például kifestő, színes ceruza, hegyező, olló, sok-sok reklám újság, és még ki tudja, mi minden más. A történet a helyes időzítésnek köszönhetően hepienddel végződött. Az ünnep legizgalmasabb és egyben legnagyobb figyelmet igénylő részénél az apróságok valamennyien a nejem körül buzgolkodtak. A helyes időzítésre azért volt szükség, mert ha túl későn veszi elő az eszközöket, a katasztrófa elkerülhetetlen :-/ , ha túl hamar, akkor meg tudjátok B-). A magánakció elismerése sem váratott sokat magára. Személyesen a Tanácsadók tanácsának elnöke mondott köszönetet az értékes ünnepi hozzájárulásért.

image

Virágkötés

image

Nagy dolgok vannak kialakulóban.

image

Ezek a képek tegnap délben készültek. A munkálatok azót is tartanak, és bízom benne, hogy hamarosan a végeredményről is publikálhatok fotókat. Tegnap volt az Úr Nriszimha déva megjelenési napja, egész napos száraz böjttel és sok-sok szolgálattal, készülődéssel, ma viszont az idelátogatók egy fergeteges fesztivál kellős közepén találják majd magukat B-)

Az ünnepelt 2 éves

image

Krisnakumári megduplázta életkorát. Rohamosan
öregszik! Ahogy mi is, csak a miénket nem árt
valahogy elkendőzni 😉 A tortát a mama sütötte.
Mascarponés répatorta. Engem lenyűgözött. Hemangi
anya zseniális receptjeinek egyike. Ha valaha
tortasütésre vetemedek, ezt nem fogom kihagyni 🙂

image

A köszöntőre Szegeden került sort. Ezt persze
megelőzte egy hosszú, de annál fáradságosabb utazás.

image

Az út egy részét megfilmesítjük, a premierre viszont
néhány napot várni kell.

Gyors vega csokitorta

Ez volt életem első tortája. Már amit saját kezűleg készítettem. Egy ismerősömmel beszélgettem néhány hónapja. Épp panaszkodott, hogy kevés a bevételük. A felesége rendelésre készít tortákat, de abban az időszakban valahogy gyenge volt a forgalom. Lelkesítésként mondtam neki, hogy én azonnal rendelek egy tortát. Igaz, hogy majd csak 2 hónap múlva esedékes, de legalább így biztos nem fogom elfelejteni a nejem születésnapját, egyébként pedig legalább lesz, aki megcsinálja. Az ilyen alkalmak tipikus precedense, hogy az utolsó pillanatban kell rohangálni utána. És a teszkó polcain sem sorakoznak olyan iszonyat választékban a vegatorták 😉 Szóval telt-múlt az idő, amikor is az ismerősöm bejelentette, hogy jó hírek vannak a házuk tájékán. A felesége ugyanis annyira rosszul van a szagoktól, hogy szinte lábra se tud állni. Hány, émelyeg, meg ami olyankor lenni szokott. Nem, a kovászos uborka utáni vágyódás még nem, de bizonyára annak is eljön az ideje 🙂 A naptáramra pillantottam, és rögtön kivert a veríték. Természetesen örültem a hírnek, de minthogy a témával kapcsolatban nekem is voltak érdekeltségeim, óvatosan rákérdeztem “ééés akkor tortákat sem süt…?”. “Ilyen állapotban esély sincs rá”, hangzott a válasz. Az izgalmam a tetőfokára hágott. Az említett ünneptől már csak két nap választott el. Ja, és ez a beszélgetés az év legnagyobb Krisna-völgyi fesztiváljának kellős közepén zajlott, aminek másnapján csak 24 órán keresztül alvó tortakészítőket találni közel, s távol. Szembesülnöm kellett a ténnyel, miszerint vagy megsütöm én magam, vagy világgá megyek. A dolgomat még az is nehezítette, hogy egy két napos közösségfejlesztő szeminárium előtt álltam, a többi “apróságról” pedig ne is beszéljünk. Valahogy kezdtem beérezni, hogy ezen alkalomból a szeretet és hála kifejezéséhez komolyabb energiákat kell felszabadítanom a már igen csak merülőben lévő tartalékaimból. Ilyen körülmények között őrült keresgélések eredményeképpen találtam rá Hémangi anya csodálatosan egyszerű, és leírhatatlanul fenséges csokitorta receptjére. A többi pedig már szinte gyerekjáték volt. Egy hosszú éjszaka rövid alvással, múrtiimádat félálomban, reggelifőzés mellett torta kenegetés, valamint egy nap kómában eltöltött szeminárium. Így utólag azt kell mondanom, megérte. A kapcsolatépítés eredményeit szem előtt tartva minden bizonnyal. És tulajdonképpen a szemináriumon hallottak lényege is ez volt. A sikeres közösség alapja a személyes kapcsolatokban, és a jó barátságokban  rejlik. Miért ne kezdené az ember otthon 😉