Biztos, hogy te vagy az anyukám?

Kumári tegnap megkérdezte az anyukáját:
– Anya! Biztos, hogy te vagy az anyukám?
– Igen, miért?
– Mert az XY anyukája olyan öreg, te meg olyan fiatal vagy.

Bölcsesség férfi bicikliről

Most jöhetnének azok a jó tanácsok, melyek a 4 méteres ‘lepedőszoknyában’ történő kerékpározást könnyítik meg, de nem azok jönnek. Kumárit szinte majd minden reggel kerékpáron viszem oviba. Kedvenc ülőhelye a váz. ‘Szőrén’ üli meg. Nem is tudom, miért vettem annak idején gyerekülést. Na mindegy. Reggelente Kumári hihetetlenül beszédes. Nem mintha máskor nem lenne az, de azt a közös 1 percünket  az oviig úgy kitölt, hogy szinte levegőt sem vesz. Szóval az egyik reggel imígyen dobta föl a témát: – Apa, én régen nem szerettem a Sringárt, most meg szeretem. Hogy lehet ez, apa?
Mi tagadás, ez a kérdés egy kicsit meglepett. Hirtelen lepörgött előttem a fél életem, főleg azon részek, amikor Kumári az óvodából haza érve ecsetelgeti, hogy ki a barátnője, ki éppen most nem az, és hogy miért. Válaszra még így sem akadtam. Szerencsére ő kisegített: – Ilyen az élet, apa?
– Igen, – erősítettem meg, mintha a számból vette volna ki a szót – ilyen az élet.

Hol fognak helyettem dolgozni?

Kumári délután már nem akart  visszamenni az oviba. Megígérte, hogy nem sok vizet zavar. Szép csöndben játszik, észre sem vesszük, hogy itthon maradt. Ez így is volt. Szép csöndben szétpakolta a lakást. Mikor elérkezett a rendrakás ideje , igencsak noszogatni kellett. Anya egy idő után megunta, és egy kicsit határozottabban rászólt: “Kumári, az oviban az óvónénik lehet, hogy elpakolnak utánad, de itthon senki nem fog helyetted rendet rakni!”. Kumárit szemmel láthatóan sokkolta a hír. ” – Anya, az óvónénik is ugyanezt mondják az oviban! Akkor most hol fognak helyettem rendet rakni?!”

A Guru tisztelete

Tegnap délután, évi Krisna-völgyi “látogatási kötelezettségüknek” eleget téve megérkezett szeretett bátyám és becses családja. A korábbi 8 fő mára  soványka 2 főre zsugorodott. Ennek több oka is van. Az egyik fia a menyasszonyával már itt lakik. Az egyik lánya szintén itt tartózkodik rövid 1 hónapot. A másik fia sajnos azért nem jött el, mert pótvizsgáznia kellett németből. Elvileg tudta az anyagot, a tanár mégis meghúzta. Állítólag tisztelettel volt vele. Hát igen. A tisztelet nagyon fontos. A védikus időkben a tisztelet nagyobb hangsúlyt kapott, mint maga a tananyag elsajátítása. Hiába tanult meg a diák egy dolgot a tanártól. Ha nem tanúsított megfelelő tiszteletet, a tanultak sem váltak a hasznára. A Mahábháratában ezt az elvet több híres története is példázza. Érdekes, hogy épp tegnap hallottam ugyanerről a témáról egy vendégvezetőtől, aki a vendégeknek beszélt eme misztériumról. “A tanár tisztelete kiemelt fontosságú. Tőle 100-szor jobban kell tisztelni az apát, mivel ő a második guru. Az anya pedig 1000-szeres tiszteletet érdemel, mivel ő a gyermek első guruja.” Kumári szintén nagyon tiszteli az anyukáját, amit tegnap sem felejtett el kifejezésre juttatni: “Anya, te olyan aranyos vagy, mintha már nem is ember lennél, hanem valamilyen állat!” Szerintem valami ilyesmire gondolhatott.

Kommunikáció nőkkel

Egy közösségi programra indultunk Naruval és Kumárival cirka 30 perc késéssel. Már a domb tetején jártunk, mikor a nejem utánunk kiáltott. Nem voltam benne biztos, hogy ez történt, de mivel Naru megfordult és visszaszólt, megnyugodtam, hogy az idő előre haladtával mégsem süketültem meg teljesen. Szóval volt némi adatátvitel, Naru helyeselt, megfordult és ballagtunk tovább. Mikor Naru mellénk ért, Kumári kíváncsian megkérdezte: – Mit mondott anya?
– Nem hallottam – válaszolta Naru -, csak mondtam neki, hogy “Jó”.

Tolerancia

Anya finoman közölte Naruval, hogy az artikulálatlan üvöltés és a meghitt családi légkör nem egészen  összeegyeztethető. Naru pillanatok alatt megfejtette a megoldást, amit nem rejtett véka alá: “- Anya, ha nem tudsz úgy élni, mint egy állat, költözz el! “

Boldog születésnapot

Az egyik kis nebulónak most volt a szülinapja.

Az isiben van egy olyan hagyomány, hogy a társai körbe ülik az ünnepeltet, majd sorjában mindenki két mondattal köszönti.

Az “Azért örülök, hogy megszülettél…” kezdetűvel,

és a “Születésnapod alkalmából azt kívánom…” kezdetűvel.

Nos, ezek a gyerekek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, szeretik, tisztelik egymást, értékelik egymás társaságát, és értik, hogy azt a kevéske időt, amit az Úr kegyéből most együtt eltölthetnek, nem szabad ostobaságokra pazarolni. A jókívánságaik, mint a következő is, ami az egyik kedvencem, szintén ezt tükrözi: “Születésnapod alkalmából azt kívánom neked, hogy ne rosszalkodj az órákon!”

Óvodások a szexualitásról

Barkácsolás közben bizony nehezen kapja meg bárki is a figyelmemet, viszont Naru legújabb beszólása a nejem tolmácsolásában rögtön kizökkentett a meditációból.
” A férfi olyan, mint a vaj, a nő olyan, mint a tűz. Ha megölelik egymást, a férfi elég.” Ezt a  hasonlatot, vagyis annak egy pontosabb változatát már ismertem. Egy beszélgetés során hangzott el, amikor Nárada muni egy igen rátermett királyt tanított a  lelki élet alapjaira. Hogy a férfi elégne, azért az túlzás, de kétségtelen, hogy a szilárd eltökéltsége megolvad. A főszerep itt azé a mérhetetlen erőé, amit Isten a nőkre hagyott. Sríla Prabhupáda ezt így magyarázza: “Ha a  vajasedény és a tűz  egymás mellé kerülnek, a vaj az edényben minden bizonnyal meg fog olvadni. A nő olyan, mint a tűz, a  férfi pedig olyan, mint  a vajasedény. Álljon egy  férfi bármilyen fejlett  szinten az érzékek szabályozásában, szinte lehetetlen, hogy uralkodni tud magán egy nő jelenlétében, még  akkor  is, ha  az  a  saját leánya, anyja vagy nővére. Elméje  még akkor  is megzavarodik, ha az  élet lemondott rendjében él…”
Bár az eredeti beszélgetés több, mint 5000 éves, érdekes, hogy Naru e tanítást szintén Náradától hallotta. Na jó, az ovis barát csak névrokona a nagy szentnek, de akkor is!

Tégy jót mindhalálig

Az iskolaérettségi vizsgálatot vezető pedagógus az EQ felmérés  során megkérdezte: “- Narottam! Milyen egy jó ember?” Naru ezt válaszolta: “- Ételt és pénzt ad a szegényeknek.” “- Ej ha! Hát mit kérnél a jó tündértől ha megjelenne előtted és azt ígérné,  hogy teljesíti három kívánságodat?” Naru: “- A szegényeknek legyen sok pénzük. Nekem is legyen sok pénzem. Krisna legyen nagyon gazdag.” Az óvónő, a másfél órás  vizsgálat után megjegyezte, hogy mókásnak tartja, hogy Narut ennyire foglalkoztatja a pénz.  Az anyuka erre elmeséle a hölgynek Naru legújabb kalandját. Kaposváron történt egy családi bevásárlás alkalmával. Leparkoltam a kerékpáros bolt előtt. A család többi tagja az autóban maradt és az ilyen alkalmi kirándulások nagy szenzációjának számító bolti csipsz elfogyasztására készülődtek. Naru már épp belemerült volna a hőn vágyott falatozásba, mikor hirtelen lesápadt, és kétségbeesett sikítozásba, majd sírásba kezdett. Az anyukája rémülten próbálta kideríderíteni ennek okát. Naru így szólt: “- Én annyira sajnálom azt a bácsit!  Anya! Add oda neki a csipszemet!” Az anyukája az ablakon kinézve egy hajléktalan bácsit pillantott meg, aki a közeli kukában keresgélt, és majszolgatta amit talált.

Hálás gyerekek

Gyakran gondolok vissza nagyapám utolsó napjaira. Sajnos az öregek otthonában töltötte őket. Nagyon nem szeretett volna odakerülni, de a nagybátyám így látta praktikusnak. Remélem, nekem más sorsot szán a Mindenható. Naru jellemének alakulását szemlélve úgy érzem, van rá esély. Visszatekintve gyerekkorom gondolatvilágába, nem igazán emlékszem arra, hogy bármikor is gondot okozott volna a  szüleim iránti hála kifejezése. No, nem azért, mert oly nagy rutinom volt a hála kimutatásában. Minden erőfeszítésüket magától értetődőnek tartottam. Sőt, valójában azt sem gondoltam, hogy számukra egyáltalán bármi is erőfeszítés. Saját magammal ellentétben Narunál egyre többször veszem észre a tisztelet és a hálaérzet jeleit. Tegnap például megkért, hogy olvassak neki lefekvés előtt. Leült az ágyra a nappaliban és hallgatta. A történet közepén kissé álmos szemekkel csendben megkérdezte: “- Apa, elmehetek aludni? ” Számomra ez azért is volt olyan meglepő és kontrasztos, mert ebben az időpontban ez az a dolog, amit a legkevésbé szokott akarni. Főleg nem udvariasan. Valamelyik éjszaka szintén egy új oldaláról mutatkozott be. Valószínűleg azért, mert nem volt teljesen magánál;) Kiment pisilni. Vissza jött és leült az ágy szélére. A nejem furcsállotta a dolgot, ezért megszólította: “- Naru, miért ücsörögsz ott? Gyere, feküdj ide mellém.” Naru ráemelte a tekintetét, majd így szólt : “- Anya, köszönöm, hogy melléd fekhetek.”… mintha ez nem egy megszokott dolog lenne.