Gyakran találkozom azzal a tévfelfogással, hogy az indiai emberek sok istenben hisznek. Egy istenben hisznek, viszont van néhány félisten, akiknek az imádatát a szentírások különféle anyagi gyarapodás érdekében ajánlják. Az ő imádatuk nagyon gyorsan eredményt hoz, viszont az áldás legalább olyan átmeneti, mint amilyen könnyen jön. Természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége is teljesíti hívei óhaját, de ő nem ilyen gépies. Egy kicsit érzékenyebben áll hozzá a dolgokhoz. Valahogy így: „Krisna azt mondja: Aki transzcendentális szerető szolgálatomat végzi, s ugyanakkor az anyagi élvezet kincseire vágyik, az nagyon-nagyon ostoba. Éppen olyan, mint az az ember, aki elutasítja az ambróziát, és inkább mérget iszik. Én azonban nagyon okos vagyok. Miért adnék hát anyagi gazdagságot ennek a bolondnak? Inkább ráveszem, hogy fogadja el lótuszlábam oltalmának nektárját, s elfeledtetem vele a csalóka anyagi élvezetet.”
„Amikor valaki arra kéri Krisnát, hogy teljesítse vágyát, Krisna kétségtelenül megteszi, ám nem ad neki semmi olyat, ami azt eredményezné, hogy miután élvezte, újra és újra könyörögjön Hozzá, hogy teljesítse további vágyait… ” Valahogy én is így jártam Krisnakumári születésével. Emlékszem, mikor Naru megérkezett, én a nejem karját fogtam, tartottam a doulával együtt, a bába pedig várta a jövevényt. Sok-sok erőfeszítés, és izgalom után végül Naru kidugta a fejét, majd kipottyant, azaz kicsúszott. Először a bábát látta meg. A feleségem gyakran emlegeti is azt a bizonyos pillanatot, amikor találkozunk vele, hogy „na itt van, akit először megláttál”. Hogy őszinte legyek, ez egy kicsit fölkorbácsolta bennem az irigységet, és hát tisztában voltam vele, hogy ennek ez a menete, mégis belül egy kicsit rosszul esett. Na, itt követtem el a hibát. Krisna, mint felsőlélek, mindenki szívében jelen van, és hát az én rejtett sértettségérzetemnek is a szemtanúja volt. Valószínűleg ennek köszönhetem azt az élményt, hogy Krisnakumári engem látott meg először. Ehhez persze az is szorosan hozzátartozik, hogy azt a fél órát, ami annak az információnak a tudomásomra jutásától, hogy a bába nem fog odaérni a fő műsorszámra, a baba megszületéséig tartott, a szívem dobogását a torkomban kellett elviselnem. Ráadásul az írások sem javasolják a férj jelenlétét a születés ezen periódusában. Most már tudom, hogy miért 😉
Szóval kedves Krisna, köszönöm, hogy teljesítetted e vágyamat, még ha kimondatlan volt is, a továbbiakban pedig megelégszem azzal az örömmel, hogy a gyerkőc inkább a bábánkat szemébe pislantson először.
narottamblog 