Pöttyös séta

image

A több napos szobafogság után egy kicsit kiengedtük Naru a friss levegőre. Jókor,  mert az ovis barátja, aki szintén bárányhimlős, épp arra sétált. Rövid hancúrozás után haza kísértük őket,  mivel amúgy is arra  volt dolgunk. Dinatárini azon barátnőjének vittük el Kumári babakocsiját, aki történetesen szintén jelen  volt Kumári emlékezetes születésének napján. A babakocsi pedig már több generációs múltra tekint vissza. A húgom nagyobbik lánya most múlt 17. A babakocsit eredetileg ő kezdte el használni. Őt követte a húga,  őt a bátyám kisebbik lánya,  őt a Naru, a többit pedig már tudjátok. Reméljük, a várandós kismamát is szolgálja még egy darabig 😁

image

Miután átolvastam a bejegyzést szükségesnek láttam kiegésziteni egy rövid információval. Az a szerkezet,  amiben a Naruék ülnek,  nem a több generációs babakocsi.

A két tojás

Ha nem is ikrek, ha nem is egyidősek, és még ráadásul a ruhájuk sem teljesen egyforma, annyi közös azért van bennük, hogy mindketten Krisna-völgyben laknak. Ez a lényeg. Rokonlelkek:) Nitájcsandra szintén otthon tervezett megszületni. Aztán valahogy fölkeveredett a Szent Imrébe. Ez Krisnakumári születése előtt volt egy hónappal. Egy kicsit rám is hozta a frászt, hogy mi van, ha mégis kórházba kell majd mennünk.

Látogatás

Látogatók már az első naptól kezdve érkeztek. Ez alkalommal viszont érdekes csapat „verődött” össze. Ezek az anyukák már a második babájukat nevelgetik, mindegyik otthon született, háborítatlan körülmények között, ráadásul a korosztályuk is megegyezik.

Your pictures and fotos in a slideshow on MySpace, eBay, Facebook or your website!view all pictures of this slideshow

A neméről

Krisnakumári utónév engedélyeztetési kérelméből végül ki lehet következtetni a nemét, de azok számára, akik nem olvasták ama bejegyzést, elmesélek egy rövid történetet. Naru a szülés „borzalmait” egy emelettel följebb kellett átvészelje, mivel az aktivitása a kitolási szakaszban egyre erősebb lett. Minden áron ő akarta elkapni a babát 🙂 Amikor lehoztam, rögvest szemügyre vette a kistesót:

  • Itt az orra …, itt a keze …, itt a lábba …
  • Nincs neki kukija!
  • Furcsa …

Otthonszülést vállalok


Gyakran találkozom azzal a tévfelfogással, hogy az indiai emberek sok istenben hisznek. Egy istenben hisznek, viszont van néhány félisten, akiknek az imádatát a szentírások különféle anyagi gyarapodás érdekében ajánlják. Az ő imádatuk nagyon gyorsan eredményt hoz, viszont az áldás legalább olyan átmeneti, mint amilyen könnyen jön. Természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége is teljesíti hívei óhaját, de ő nem ilyen gépies. Egy kicsit érzékenyebben áll hozzá a dolgokhoz. Valahogy így: „Krisna azt mondja: Aki transzcendentális szerető szolgálatomat végzi, s ugyanakkor az anyagi élvezet kincseire vágyik, az nagyon-nagyon ostoba. Éppen olyan, mint az az ember, aki elutasítja az ambróziát, és inkább mérget iszik. Én azonban nagyon okos vagyok. Miért adnék hát anyagi gazdagságot ennek a bolondnak? Inkább ráveszem, hogy fogadja el lótuszlábam oltalmának nektárját, s elfeledtetem vele a csalóka anyagi élvezetet.”

„Amikor valaki arra kéri Krisnát, hogy teljesítse vágyát, Krisna kétségtelenül megteszi, ám nem ad neki semmi olyat, ami azt eredményezné, hogy miután élvezte, újra és újra könyörögjön Hozzá, hogy teljesítse további vágyait… ” Valahogy én is így jártam Krisnakumári születésével. Emlékszem, mikor Naru megérkezett, én a nejem karját fogtam, tartottam a doulával együtt, a bába pedig várta a jövevényt. Sok-sok erőfeszítés, és izgalom után végül Naru kidugta a fejét, majd kipottyant, azaz kicsúszott. Először a bábát látta meg. A feleségem gyakran emlegeti is azt a bizonyos pillanatot, amikor találkozunk vele, hogy „na itt van, akit először megláttál”. Hogy őszinte legyek, ez egy kicsit fölkorbácsolta bennem az irigységet, és hát tisztában voltam vele, hogy ennek ez a menete, mégis belül egy kicsit rosszul esett. Na, itt követtem el a hibát. Krisna, mint felsőlélek, mindenki szívében jelen van, és hát az én rejtett sértettségérzetemnek is a szemtanúja volt. Valószínűleg ennek köszönhetem azt az élményt, hogy Krisnakumári engem látott meg először. Ehhez persze az is szorosan hozzátartozik, hogy azt a fél órát, ami annak az információnak a tudomásomra jutásától, hogy a bába nem fog odaérni a fő műsorszámra, a baba megszületéséig tartott, a szívem dobogását a torkomban kellett elviselnem. Ráadásul az írások sem javasolják a férj jelenlétét a születés ezen periódusában. Most már tudom, hogy miért 😉

Szóval kedves Krisna, köszönöm, hogy teljesítetted e vágyamat, még ha kimondatlan volt is, a továbbiakban pedig megelégszem azzal az örömmel, hogy a gyerkőc inkább a bábánkat szemébe pislantson először.

Séta

Szerdán egy rövid sétát tettünk a városban. Anyát beültettük egy jó meleg szobába, mi meg elmentünk világot látni. A világlátás két legérdekesebb momentuma a mozgólépcső és a panorámalift volt. E kettő fogságából alig bírtunk kiszabadulni. De végül sikerült! Ehhez persze néhányszor Narut is meg kellett emelnem:( Rövid séta után mi is csatlakoztunk anya társaságához a jó meleg szobában 😉

Your pictures and fotos in a slideshow on MySpace, eBay, Facebook or your website!view all pictures of this slideshow

Nagyjából ennyi távirati stílusban a tegnap történése. A fogságról készült egy videó, amit talán holnap a vágóasztalra küldök.