Naru története


Elkészült a korábban említett kifestő. Végül is csak 30 vers lett, de annak is elég volt beszkennelni  az illusztrációit (Hát még megrajzolni, de ez már nem az én problémám volt). Dinatárini annyira belelkesült, hogy rögtön hozzá is kezdett egy újabb könyv írásának, sőt talált még egy korábban elkezdett művet, amit szintén mihamarabb a „piacra” akar dobni 🙂 Az eddigi anyag valahogy így néz ki:

  • A nap épp, hogy felkelt a Padmá folyó felett
  • Maháprabhu különleges táncba kezdett
  • Szeretett bhaktái is vele tartottak
  • Szokatlan viselkedésén tanakodtak
  • – Mi történt, hogy Urunk ma ennyire boldog?
  • Hol ugrál, hol elesik, hol pedig zokog
  • Az extázis teljesen eluralkodott rajta
  • Felemelt kézzel kiabál a túlpartra
  • – Naru! Naru! Hallottatok már róla?
  • Meredtek  bhakták döbbenten egymásra
  • Maháprabhu  a kíváncsi bhaktákhoz lépett
  • Hangja pedig őszinte szeretettől zengett
  • Hamarosan egy szent fiú fog születni
  • Akinek a szívem oda fogom adni
  • Az én szívem a szeretet tárháza
  • Sosem gondolok másra, csak a csodás Krisnára
  • Majd az Úr és bhaktái beléptek a vízbe
  • Csak úgy spriccelt a víz, ahogy játszottak benne
  • Maháprabhu közben Padmához fordult
  • Aki a habok közül nyomban előbújt
  • Az Úr szeretetét a dévinek adta
  • Hogy egy napon Narunak azt átadja
  • A szeretet terhétől hirtelen megáradt
  • Nagyon örült, hogy ilyen kincsre vigyázhat
  • Kéthuri királyának kisfia született
  • Ebből az alkalomból fesztivált rendezett
  • Az egész város a herceget ünnepelte
  • Akinek Narottam dász lett a neve
  • A kisfiú gyorsan felcseperedett
  • Isteni szépséggel rendelkezett
  • Nagyon tanult, nemes volt jelleme
  • Az apja vaisnava szellemben nevelte
  • A tíz éves Narottamhoz álmában egy éjjel
  • Maháprabhu testvére, Nitjánanda jött el
  • – Mert odaadásod makulátlanul tiszta
  • A kegyében részesített az Úr Csaitanja
  • Neked ad mindent, mi a szívében rejlik
  • Az Úr iránti feltétel nélküli bhaktit
  • Holnap reggel, mikor a nap felkel
  • Menj a Padmá folyóhoz, és kérd tőle el

Ha nagy leszek, …

Most pedig megpróbálom vidámabb irányba terelni a napló menetét. Dinatárini még Naruval a hasában elkezdett egy újabb kifestőt. Témája a Krisna-völgyi szakmák csokorba szedése, magyarul „pályaválasztási tanácsadó”. Már akkor is sokat haladt vele, most pedig úgy néz ki, a végére ér. Legalább is a versírásnak, mert a 32 foglalkozásból, amit rímekbe szedett,  még jó néhány illusztrálásra vár. A kép az eddig elkészült kifestésre váró rajzokról készült, a szövegből pedig következzen egy rövid bemutató.

  • Ha nagy leszek, tehenész leszek
  • Egy nagy korsóba tejet fejek
  • Terítek a tehenek alá szalmát
  • A legelőre kihajtom a csordát

——————————————

  • Ha nagy leszek, pék leszek
  • Sütök kerek pereceket
  • Boltomban minden kapható
  • kifli, pogácsa és cipó

——————————————

  • Ha nagy leszek, parkokat tervezek
  • Az utak mentén fákat ültetek
  • Sziklakert, csobogó és tavacska
  • Lótuszok közt úszkál a sok halacska

Megszervezett házasságok


Egy gondolat erejéig visszatérnék a tegnap előtti bejegyzéshez. Érdekes volt látni a kazakisztáni beszámolóból, mennyire hasonlóak az ottani magyar párválasztási illetve házassági szokások az eredeti védikus hagyományokkal, amit Indiában még ma is sok helyen követnek. Valószínűleg sokan furcsának találják a szabad szerelem hazájában ezeket a fajta korlátozásokat, de gyanítom, hogy egy párkapcsolat stabilitása ilyesfajta megalapozással lényegesen jobb, mint mifelénk (én már túl vagyok egy házasságon, a bátyám szintén külön él a családjától, a húgomat és két kislányát pedig másfél éve hagyta ott a férje). Kedvenc könyvemben erről a témáról is találtam néhány rövid gondolatot, ami arról számol be, hogyan élik meg Bengálban a házasulandó felek a megszervezett házasságot: „Nyilvánvaló, hogy a bengáliak házasságról vallott felfogása merőben különbözik a nyugati elképzeléstől. Ismertem egy modern felfogású fiatalembert, aki divatos nyugati ruhákat viselt és jól beszélt angolul. Azonban még mindig erős volt benne az a vaisnava szellem, melyben felnőtt. Ügyesen játszott a mridangán, és rendszeresen járt az esti kírtanákra dakkai ásramánkba. Végül lehetősége nyílt arra, hogy Amerikába menjen tanulni. Izgatott volt a távozása előtt, de amikor egy év múlva visszatért, azt mondta, kiábrándult az amerikai életformából. “Nagy cirkuszt csinálnak a szeretetből – mondta undorral. – Amikor egy férfi elviszi a feleségét a munkába, csókolóznak. (A nyilvános csók, legyen bár gyengéd gesztus férj és feleség között, elképzelhetetlen Bangladesben.) De aztán csak veszekszenek és elválnak, épp olyan könnyedén, ahogy csókolóztak. A mi országunkban sosem beszélünk a szeretetről, de nem csinálunk belőle színházi előadást. Nincs szükség rá. Magától ott van. Elképzelhetetlen, hogy egy feleség ne szeresse a férjét. Természetes, hogy szereti, mert ő a férje. Sok amerikai faggatott a megszervezett házasságokról. »Hogy házasodhatsz össze valakivel, akit nem is ismersz? Hogy vagy képes szeretni?« Erre azt válaszoltam nekik: »A ti szokásotok az, hogy szerelmesek vagytok a házasság előtt. Mi az esküvő után leszünk szerelmesek. A különbség az, hogy te utána épp olyan könnyen kiábrándulsz belőle, amilyen könnyen beleszerettél. És az sem számít nektek, ha vége a házasságnak. Mi ilyet nem teszünk.«”

Tanulságos történet a párválasztásról

Egyelőre nem a z enyém, de legalább olyan izgalmas:-) Volt egyszer egy nagyon erényes hercegnő, aki egy napon eladósorba jutott. Mivel nagyon felkészült volt, tudta, hogy milyen fontos tulajdonságokkal kell egy férjnek rendelkeznie. Az apja, a király, így szólt hozzá: “Teszünk valami elrendezést, hogy megfelelő férjet találj magadnak”. A miniszterek azt javasolták, hogy indítsanak egy királyi körmenetet, s több királyságba is vigyék el a hercegnőt. “Így – mondták –, azon felül, hogy ellátogatunk a birodalmakba, s ápoljuk a jó kapcsolatokat, a hercegnő is megnézheti majd az ottani hercegeket. Így a saját környezetükben láthatja őket.” A király ezt jó ötletnek tartotta, úgyhogy a felvonulás útnak indult. Útközben egy őserdőn kellett keresztülmenniük. A hercegnőnek volt egy társalkodónője is. Ahogy haladtak át az őserdőn, a királylány megpillantott egy fiatal fiút. “Ki lehet ez?” – kérdezte a társalkodónőjétől. A fiút látván (aki remeteként élt társaival az erdőben, s egy bráhmana ruházatát viselte) a társalkodónő így szólt: “Ó, ez egy nagyon képzett herceg, de a birodalom politikai eseményei úgy hozták, hogy a király elvesztette a trónját, s a fivére vette át a hatalmat. Most az erdőben kell bujdokolniuk.” A fiú nagyon felkeltette a lány érdeklődését, társalkodónője azonban tudatta vele, hogy jó tulajdonságai ellenére – hiába, hogy Bháratavarsa összes hercege között ő a legképzettebb – van egy kis gond vele: nagyon hamar meg fog halni. Átok ül rajta. Folytatták az útjukat, több királyságba is eljutottak, s végül visszatértek a saját országukba. A király megkérdezte a hercegnőt: “Na, megtaláltad a megfelelő személyt?” “Igen.” – válaszolta a lány. A király tovább kérdezősködött, hogy melyik birodalomból való, milyen származású az illető. Tudta, hogy milyen nagy tudású, képzett lánya van, így hát nagyon izgatottan, büszkén várta, hogy vajon mi volt a választása. Tudta, hogy nagyon intelligensen, nagyon jól választott. A hercegnő közölte vele, hogy az erdőben látott fiú az illető. A miniszterek ekkor meghányták-vetették a dolgot, megvitatták a fiú személyiségét, s arra az eredményre jutottak, hogy az összes herceg közül valóban ő a legképzettebb személy. A király nagyon boldog volt, amikor a miniszterektől megtudta, hogy milyen képzett személyről van szó. De aztán valaki figyelmeztette őket az átokra, arra, hogy a fiú egy év múlva meg fog halni. A hercegnő azonban kijelentette: “Nem baj, már döntöttem, és ehhez tartom magam.”

A király tiszteletben tartotta a döntést, s egy hatalmas királyi felvonulás keretében a király, a hadsereg, az összes miniszter, udvaronc és udvarhölgy, egyszóval az egész udvar elindult az erdőbe. Amikor odaértek a remetelakhoz, a herceg és apja (aki egy másik királyság trónfosztott uralkodója volt) fogadta őket. Megtörtént a leánykérés, kijelölték a megfelelő időpontot, majd megkötötték a házasságot. Amikor a lány apja távozni készült, nagy vagyont, szolgálólányokat és sok egyebet akart otthagyni a lányának. De a lány azt mondta: “Nem, nem. Vidd csak el ezt mind magaddal! A férjem remeteként él, ezért én is úgy fogok élni.” Megértve a lánya hangulatát, a király elfogadta ezt, s elment. A lány nagyon boldogan szolgált, vezette a háztartást. Érdekes körülmény, hogy a fiú apja vak volt. Amikor a fivére átvette a hatalmat, elfogták és megvakították, majd az erdőbe száműzték a királyt. A lány nagyon szépen gondját viselte mindenkinek, viselkedésével nagyon elégedetté tette a királyt és a herceget. Reggelente gyakran elmentek virágot szedni a napi imádathoz, és különböző dolgokat gyűjtöttek a háztartáshoz. Gyümölcsöt és gyökereket szedtek, hogy legyen mit enni. Ez hozzá tartozott a teendőikhez. Három nappal azelőtt, hogy a hercegnek meg kellett halni, a hercegnő koplalni kezdett. Amikor kérdezték, hogy miért nem eszik, azt felelte: “Nem érzem jól magam, nem vagyok éhes.” Maga a herceg ugyanis nem tudott az átokról. Amikor elérkezett az utolsó nap, szokásukhoz híven aznap is kimentek az erdőbe virágot és gyümölcsöt szedni. Ahogy mentek előre, egy idő után így szólt a fiú: “Egy kissé elfáradtam, lepihenek egy kicsit.” Miután lefeküdt, megjelent egy alak egy hatalmas, fekete bivalyon. Sötét, erős, tagbaszakadt személy volt, nagy bajusszal, s egy hurokra kötött kötelet tartott a kezében. Közelebb jött. A lány nagyon tisztelettudóan viselkedett vele. “Te ki vagy, s mi szél hozott erre?” – kérdezte tőle. “Jamarádzsa vagyok – válaszolta a jövevény –, s azért jöttem, hogy elvigyem a férjedet.” “Ilyenkor nem a jamadúták szoktak jönni?” – kérdezte a lány. Jamarádzsa így szólt: “De igen, de mivel a férjed olyan jámbor, személyesen jöttem el érte. Ne bánkódj, az idő múlását úgysem lehet megállítani. Eljött az ideje, hogy meghaljon, így hát el kell vinnem.” Rárakta a hurkot a finom fizikai testére, s kihúzta a testéből. Aztán elvágtatott a bivalyán. A lány pedig elindult Jamarádzsa és a bivaly után. Jamarádzsa egy kis idő múlva észrevette, hogy a lány még mindig békésen sétál mögöttük. Így szólt: “Na jó. Ez egy nagyon képzett fiú, s te is nagyon képzett vagy, különben nem láthatnál. …Amúgy hova igyekszel?” “Csak a férjemet követem – mondta a lány –, ugye, a feleség követi a férjét. Nincs ebben semmi rendkívüli. …Csak követem a férjem.” Jamarádzsa megfordult, s továbbment. Egy idő után, mivel a lány még mindig ment utánuk, megállt, s azt mondta: “Miért nem fordulsz vissza? A férjed meghalt, menj haza és végezd el a temetési szertartást!” “Nem, az nem az én férjem – válaszolta a lány –, az én férjem nálad van. Vele tartok, mi van ebben kivetnivaló? Ez tökéletes összhangban van a vallásos elvekkel.” Jamarádzsa ekkor így szólt: “Jól van, adok neked három áldást, s aztán eredj. De a férjed életét nem kérheted vissza!” “Rendben van.” – válaszolta a lány. Az első kívánsága az volt, hogy a király, vagyis a férje apja nyerje vissza a szeme világát. Második áldásként azt kérte, kapják vissza a királyságot. A harmadik pedig az volt, hogy száz fiat szüljön. “Rendben van.” – mondta Jamarádzsa, majd megfordult, és elment. De a lány tovább követte. Jamarádzsa megállt. “Most meg mi lelt? Megadtam neked az áldásokat, miért követsz még mindig?” “Csak egy apró dolog maradt. Tökéletes hitem van abban, hogy ezek az áldások mind be fognak teljesülni. De egy erényes nőnek hogyan lehetne száz fia a férje nélkül?” “Na jó – szólalt meg Jamarádzsa –, rendben van, rendben van. Menj csak haza, aztán majd minden megoldódik.” A lány visszament a férjéhez, aki felébredt álmából, s hazatértek. Látták, hogy a király visszanyerte a látását, ugyanakkor megérkeztek a királyság elöljárói, s elmondták, hogy a démonikus királyt megölték, és a polgárok, a miniszterek mind azt akarják, hogy térjen vissza a király.

Főzés

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Egy érdekes
téma, amiről szintén szó esett a tegnap esti utolsó előadáson és ami nagyban
hozzájárulhat a családok összetartásában. A Mahábháratából bizonyára sokan
ismeritek azt a történetet, amikor Judhisthira királynak a Jaksa 100 kérdésére
kellett hibátlan választ adnia. Aki nem
ismerné, annak rövidem ecsetelem a körülményeket.
Judhisthira maharádzs és
családja az erdőben vándoroltak. Egy idő után megszomjaztak, s mivel a távolban
egy vízimadarat láttak fölrepülni, a király megkérte legfiatalabb testvérét,
hogy a közelben vélt tóról hozzon vizet. Mikor Szahadéva a tóhoz ért, egy
hangot hallott, ami azt parancsolta neki, hogy nem érintheti meg a vizet, amíg
meg nem válaszol 100 kérdésére. Mivel a szomjas vándor figyelmen kívül hagyta a
kérést, ahogy a szájához ért a víz, holtan rogyott a földre. Így történt ez
mind a négy fivérrel. Mikor Judhisthira maharádzs személyesen ment vízért,
megdöbbenve látta, hogy a testvérei egytől egyig mozdulatlanul fekszenek a parton.
Mivel rettenetesen szomjas volt, ő is megpróbált inni a vízből, de a parancsoló
hangot hallva készségesen válaszolt a kérdésekre.
Az egyik kérdés így
szólt: „Ki a legszerencsésebb ember?”
A válasz pedig a következő: „Akinek nem
kell utaznia a megélhetéséért, akinek nincs adóssága, és aki a felesége főztjét
eszi.”
Úgy tűnik, e meghatározás alapján nagyon kevés szerencsés ember él a földön.
Rengeteget kell utazni a munkahelyig, vagy munka közben, szinte mindenkinek
hitelkártyája van, vagy törleszt valamilyen hitelt, a szokás pedig, hogy a
feleség főz a családra, kihalóban van.

Jó házasság

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Tegnap érkezett
és holnap reggel tovább is utazik Sridháma prabhu, Kisori matadzsi és
kislányuk, Rádhika. Rövid itt tartózkodásuk ideje alatt igen fontos és
lelkesítő szemináriumot tartottak a sikeres családos élet elérésének témájában.
Egy kis ízelítő az érdekes előadásokból: „Egy feleség szerepet betöltő nő
kiemelkedő helyzetet foglal el az ősi védikus tradíció szerint. A Védák a nőt
az emelkedettség magas talapzatára helyezik, ahogy arra az alábbi vers is utal:
„Ahol egy nőt imádnak, ott laknak a félistenek.” A családos élet sikere azon
múlik, hogy hogyan bánunk a nőkkel. Nagyon fontos, hogy minden egyes nő
szeretet kapjon, imádni és tisztelni kell őket, és a szentírások szerint, ahol
tisztelik a nőket, ott még a félistenek is elégedettek. Egy olyan otthonban,
ahol a család nő tagjai nem kapnak tiszteletet, semmilyen tett nem hoz
gyümölcsöt. Ha a család hölgytagjai bánatban élnek, a család ki fog pusztulni
és a ház megsemmisül. Ilyen hatalma van annak, ha egy nő elégedetlen vagy nem
kap tiszteletet.”

És a másik
oldal: „A bőség és a jólét világa vár azokra a nőkre, akik számára
kedves a
férjük, függetlenül attól, hogy városban, vagy erdőben él, jómódú vagy
szerencsétlen. Ez az utasítás a sikeres családos élet legalapját képezi. A férj
tisztelete a feleség tisztelete, a férj élvezete a feleség élvezete.

Draupadi királynő így felelt: „Egy nő örök erénye a férje iránt
érzett aggodalma. A férj a feleség istene vagy mestere és menedéke. Valójában
nincs más menedéke. Miért bántaná hát meg a férjét akár a legkisebb mértékben
is? Akár alszom, akár eszem, akár díszítem magam, sosem cselekszem a férjeim
akarata ellenében. Mindig az ő irányításuk alatt állva, sohasem mondok semmi
rosszat az anyósomról.”

Gaurangi!

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Gauranga azt
jelent: Légy boldog! Gaurangi pedig ugyanezt nőnemben 🙂 Szóval nem
tudtam nem észrevenni, hogy Narottam blogját főleg nők olvassák (legalább is a
hozzászólásokból ez derült ki), és gondoltam, ha épp időhiányban szenvedek,
vagy pont nincs valami égbekiáltóan fontos megörökíteni való téma a napló
számára, a figyelmükbe ajánlok egy érdekes oldalt, ami
„Az indiai védikus
kultúra női magazinja”
nevet viseli. Semmi mást nem kell csinálni, csak hallgatni.

A végére pedig egy
rövid főzőtanfolyam, amiből megtudhatjuk, hogyan lesz a csapátiból pizza.

A Dívali, a Fény Ünnepe a hindu újév kezdetét jelöli.

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

A híres indiai
eposz, a Rámájana leírja, hogy Ráma,
az igazságos, isteni uralkodó ezen a napon
tért vissza királyságába, Ajódhjába, a gonosz Rávana felett aratott győzelmét
követően. Birodalmának lakói lámpásokat helyeztek el az út mentén, hogy
kivilágítsák szeretett királyuk hazavezető útját. A Magyarországi Krisna-tudatú
Hívők Közössége idén október 20-án rendez vacsoraestet Dívali ünnepe
alkalmából. A hindu tradíció tisztelői nem csak a rendezvény helyszínéül
szolgáló
Iparművészeti Múzeumban, hanem világszerte mécseseket gyújtanak
ilyenkor a templomokban és otthonokban, hogy így emlékezzenek a jó győzelmére a
gonosz felett. Úgy tartják, a szerencse mindenhová belép, ahol csalogatóan
imbolygó fényt lát. Indiában gyakran tűzijátékot is bemutatnak, az emberek
pedig kifestik házaikat és feldíszítik az ünnepi alkalomra. Ez a nap a
hagyomány szerint a boldog ünneplés és a lelki tisztulás ideje is: a Dívali nem
csupán egy új évet, hanem új lelki kezdetet is képvisel.

A programról
bővebben itt.

Könyvajánló

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Egyik
rendszeres olvasónk kérésére egy könyvet szeretnék a
(főleg Krisna-hívő) blogolvasók
figyelmébe ajánlani.
„A Nava-Vradzsa
mahimá c. könyv angolul 2010-ben, magyarul 2011-ben jelenik meg. Új-Vradzsa dhám, Srí Vrindávan dhám szent helyeiről és Krisna kedvtelésekről fog szólni,
több mint 200 illusztrációval díszítve. Maga műfajában egyedülálló. Nincs még
egy ennyire részletes és átfogó könyv, a parikrama kategóriában. No, persze a
három részes, 3 Caitanya Caritamrta (3×1100 oldal) méretű könyv nem amolyan
hónalj alá csapható parikrama könyv lesz.
Aki idén rendeli meg, ajándékba kapja
a negyedik kötetet, mely egy színes, szent helyeket ábrázoló térképkönyv. Sivaráma
Maharádzs névre szólóan fogja dedikálni a sorszámozott, limitált példányszámú
könyvszettet.”
Én már
megrendeltem! Ha a kiadás időpontja nem csúszik, Narottam valószínűleg kedvenc
esti mesekönyveként fog visszaemlékezni a kiadványra (bár a téma valóságosabb,
mint gondolnánk).

Dasavatár

Találtam egy nagyon izgalmas feldolgozást az Úr Krisna 10 fő inkarnációjának bemutatásáról. Az előadó egy indiai tánccsoport. Megdöbbentő, hogy milyen ügyesek!