Az 50-en túl

image

Néhány napja egy 50-es éveibe lépő kedves ismerős megjövendőlte, hogy az életévek tekintetében hamarosan én is követni fogom õt. Nos, ez a kép még nem annak a próféciának az illusztrációja, bár miután egy fél hármas kelést, egy intenzív 5 órás reggeli szolgálatot, és az ötvenedik kilométert magam mögött hagyva egy 30 kg-os csomaggal a bicikli csomagtartóján talán még egy 50. szülinapi fotónak is beillene. Kiváltképp azzal az arckifejezéssel, amikor belegondolok, hogy hazaérkezés után vár még egy nem kevésbé intenzívebb 4 órás szolgálat B-(

Reklámok

Vízi-állatsimogató

image

Miután anyukámék elmentek, maradt itt néhány apróság. Például fél kiló kenyér. Egy hirtelen támad ötlettől, valamint a halak iránti könyörülettől vezérelve rögtönöztünk egy családi kirándulást a Jamuna tóhoz. Ahogy etettük a halak, annyira lelkesek lettek, hogy szinte forrt a víz. Még simogatásra is bőven akadt lehetőség.

image

A jóízű falatozás láttán Krisnakumárinak is megindult a nyálelválasztása. Ő is szeretett volna a kenyérből. Mondtam neki, hogy ez nem neki való, ez már régi, “büdös” kenyér.

image

Vette az adást, majd fennhangon, hogy a tó körül sétálgató valamennyi vendég is jól hallja, huncut mosollyal azt ismételgette: – Én is akarok büdös kenyeret enni!

Kert-rend

image

Elkészült az utolsó hóember 🙂

image

Az út mellé sodort hótömbök kitűnő alapanyagul
szolgáltak. Egyszerűen csak egymásra kellett pakolni.

image

Ezután azért volt még egy kiadós havazás, de szerencsére hamar el is olvadt.

image

És ha már enyhült az idő, rendet raktunk a fóliában.
Ahogy emelkedik a hőmérséklet, itt hatványozott
mértékben kezd növekedni gaz. Még így is, hidegben, víz nélkül két talicskára valót gyomláltam ki. Helyére retek került, spenót, koriander, és persze maradt az eper, az “örökzöld” rukkola meg némi fodros petrezselyem.

Hóemberszakértő

image

Egész este havazott. Reggel a nejem
vitte Narut oviba. Mesélte, hogy az
óvónéni nagy lelkesen újságolta a
gyereknek, hogy milyen jó, hogy esett
a hó, mert hóembert fognak építeni.
Naru higgadtan azt mondta: “- Nem
fog sikerülni, darás a hó!”

image

Másnap viszont már egy kicsit
melegebbre fordult az idő. Akkor is
esett valami, de délre a hó egész jól
tapadt. Mikor Krisnakumárival az
ovihoz értünk, minden gyerek
indulóban volt. Csak Naru ácsorgott
az udvar hátsó felén integetve, hogy
nézzük meg az alkotást. Egy félkész
hóember óriási alsó felét terelgette
éppen. Hogy lelket öntsek belé, rögtön
megdicsértem. “- Naru, ilyen ügyes
vagy, hogy ekkora hóembert építesz!?”
Büszkén válaszolta, hogy ez ma a
negyedik. Sajnos ez nem lett kész, de
a többit is egyedül építette. Sőt, még
arra is volt gondja, hogy azokkal a
gyerekekkel küzdjön, akik le akarták
rombolni a már kész hóembereket.
Bizony, az ovi végéig egynémelyik meg
is adta magát.

Közkívánatra tavasz

image

Bár ilyen egyszerű lenne. Az ország
több részéről kaptam híreket, hogy ott
már tavaszodik. A múlt hét közepén
ünnepeltük a tavasz első napját, ami
Indiában a szó szoros értelmében ezt
jelenti. Ilyenkor szinte varázsütésre a
hőmérséklet érezhetően emelkedni
kezd. Ebben az időben Krisna-
völgyben még javában esett a hó,
Narottam legnagyobb örömére, de
erről majd a következő bejegyzésben…

image

image

image

Mi is zöldülünk II.

Hamulúgos történetünk még nem ért véget. A kézzel mosás két gyerek mellett még hamulúggal sem leányálom, hát még anélkül. Régóta töröm a fejem, hogy hogyan tudnám megkönnyíteni a nejem dolgát. Egy 4 l-es mosdókagyló és egy kád nem a legjobb párosítás erre a módszerre. Hogy úgy mondjam, nem túl hát- illetve derékkímélő. Kérdésemre az Ikea egyik dupla medencés mosogatója adta meg a választ. Beépítés után a feleségem zseniális ötletnek találta. Beépítés közben nekem más volt a véleményem. Az Ikeás szerelvény nem stimmelt össze az általános szabvánnyal. Kezdtem én is megzöldülni. Kétségbeesésemben a Lajost, Krisna-völgy szuperezermesterét hívtam segítségül. Természetesen nem ért rá, de véleményét, hogy az Ikeás cuccokat utálja, mint a…, már a telefontban megosztotta velem. Szóval aznap nem sikerült a csere. Kellett egy csőszűkítő. Mi persze addig sem akartunk mosdókagyló nélkül lenni, így párnapig még energiatakarékosabban használtuk, mint előzőleg terveztük. A használt szennyvizet az új mosdókagylóból egy vödörbe fogtuk fel, amivel végül még a wc-t is leönthettük.