Az 50-en túl

Néhány napja egy 50-es éveibe lépő kedves ismerős megjövendőlte, hogy az életévek tekintetében hamarosan én is követni fogom õt. Nos, ez a kép még nem annak a próféciának az illusztrációja, bár miután egy fél hármas kelést, egy intenzív 5 órás reggeli szolgálatot, és az ötvenedik kilométert magam mögött hagyva egy 30 kg-os csomaggal a bicikli csomagtartóján talán még egy 50. szülinapi fotónak is beillene. Kiváltképp azzal az arckifejezéssel, amikor belegondolok, hogy hazaérkezés után vár még egy nem kevésbé intenzívebb 4 órás szolgálat B-(

Vízi-állatsimogató

Miután anyukámék elmentek, maradt itt néhány apróság. Például fél kiló kenyér. Egy hirtelen támad ötlettől, valamint a halak iránti könyörülettől vezérelve rögtönöztünk egy családi kirándulást a Jamuna tóhoz. Ahogy etettük a halak, annyira lelkesek lettek, hogy szinte forrt a víz. Még simogatásra is bőven akadt lehetőség.

A jóízű falatozás láttán Krisnakumárinak is megindult a nyálelválasztása. Ő is szeretett volna a kenyérből. Mondtam neki, hogy ez nem neki való, ez már régi, “büdös” kenyér.

Vette az adást, majd fennhangon, hogy a tó körül sétálgató valamennyi vendég is jól hallja, huncut mosollyal azt ismételgette: – Én is akarok büdös kenyeret enni!

Kert-rend

Elkészült az utolsó hóember 🙂

Az út mellé sodort hótömbök kitűnő alapanyagul
szolgáltak. Egyszerűen csak egymásra kellett pakolni.

Ezután azért volt még egy kiadós havazás, de szerencsére hamar el is olvadt.

És ha már enyhült az idő, rendet raktunk a fóliában.
Ahogy emelkedik a hőmérséklet, itt hatványozott
mértékben kezd növekedni gaz. Még így is, hidegben, víz nélkül két talicskára valót gyomláltam ki. Helyére retek került, spenót, koriander, és persze maradt az eper, az “örökzöld” rukkola meg némi fodros petrezselyem.

Hóemberszakértő

Egész este havazott. Reggel a nejem
vitte Narut oviba. Mesélte, hogy az
óvónéni nagy lelkesen újságolta a
gyereknek, hogy milyen jó, hogy esett
a hó, mert hóembert fognak építeni.
Naru higgadtan azt mondta: “- Nem
fog sikerülni, darás a hó!”

Másnap viszont már egy kicsit
melegebbre fordult az idő. Akkor is
esett valami, de délre a hó egész jól
tapadt. Mikor Krisnakumárival az
ovihoz értünk, minden gyerek
indulóban volt. Csak Naru ácsorgott
az udvar hátsó felén integetve, hogy
nézzük meg az alkotást. Egy félkész
hóember óriási alsó felét terelgette
éppen. Hogy lelket öntsek belé, rögtön
megdicsértem. “- Naru, ilyen ügyes
vagy, hogy ekkora hóembert építesz!?”
Büszkén válaszolta, hogy ez ma a
negyedik. Sajnos ez nem lett kész, de
a többit is egyedül építette. Sőt, még
arra is volt gondja, hogy azokkal a
gyerekekkel küzdjön, akik le akarták
rombolni a már kész hóembereket.
Bizony, az ovi végéig egynémelyik meg
is adta magát.

Közkívánatra tavasz

Bár ilyen egyszerű lenne. Az ország
több részéről kaptam híreket, hogy ott
már tavaszodik. A múlt hét közepén
ünnepeltük a tavasz első napját, ami
Indiában a szó szoros értelmében ezt
jelenti. Ilyenkor szinte varázsütésre a
hőmérséklet érezhetően emelkedni
kezd. Ebben az időben Krisna-
völgyben még javában esett a hó,
Narottam legnagyobb örömére, de
erről majd a következő bejegyzésben…

Találkozás a gyógyfüvekkel

Szeretnél tanulni és közben lelkileg is feltöltődni?

Tarts velünk és tölts el két napot Krisna-völgy csodálatos természeti környezetében, hangulatában!

Időpont: 2012. június 4-5.
Bővebb információért és a teljes program megtekintéséhez kattints ide,
vagy hívj a +3670/611-4748-as telefonszámon. 

Helyszín: Krisna-völgy, Somogyvámos

Mi is zöldülünk II.

Hamulúgos történetünk még nem ért véget. A kézzel mosás két gyerek mellett még hamulúggal sem leányálom, hát még anélkül. Régóta töröm a fejem, hogy hogyan tudnám megkönnyíteni a nejem dolgát. Egy 4 l-es mosdókagyló és egy kád nem a legjobb párosítás erre a módszerre. Hogy úgy mondjam, nem túl hát- illetve derékkímélő. Kérdésemre az Ikea egyik dupla medencés mosogatója adta meg a választ. Beépítés után a feleségem zseniális ötletnek találta. Beépítés közben nekem más volt a véleményem. Az Ikeás szerelvény nem stimmelt össze az általános szabvánnyal. Kezdtem én is megzöldülni. Kétségbeesésemben a Lajost, Krisna-völgy szuperezermesterét hívtam segítségül. Természetesen nem ért rá, de véleményét, hogy az Ikeás cuccokat utálja, mint a…, már a telefontban megosztotta velem. Szóval aznap nem sikerült a csere. Kellett egy csőszűkítő. Mi persze addig sem akartunk mosdókagyló nélkül lenni, így párnapig még energiatakarékosabban használtuk, mint előzőleg terveztük. A használt szennyvizet az új mosdókagylóból egy vödörbe fogtuk fel, amivel végül még a wc-t is leönthettük.

Képzeld el

Pár éve elképzeltem, milyen romantikus is lenne a kristálytiszta vizű Krisna-völgyi tó néhány felszínén úszkáló hattyúval. “…a ligetet a fák sűrű zöld lombja és az aranyszínű folyondárok csodálatossá tették. Madarak éltek ott párjaikkal, köztük pávák is, egy tóban pedig kacsák és hattyúk úszkáltak, édesen énekelve. A növények, a tiszta víz, a lótuszvirágok és a számtalan madár édes dala tündérkertet varázsolt a ligetből…” Nos a hattyúk megérkeztek. Ezt ma reggel Somogyvár felé karikázva sikerült is megörökítenem. Bízom benne, hogy legalább a szezon végéig maradnak 🙂

Téli komposztpakolás

A minap a komposzt lerakó helyen összefutottam régi ismerősömmel, Krisna-völgy szaxofon művészével.

Érdekes kontraszt. A nagy fesztiválokon ő a kírtanák sztárja, hétköznap pedig a nappali mínusz 15 fokban pakolja a tehéntrágyát. S mindezt a legnagyobb elégedettséggel és jókedvvel. Itt épp egy hegynyi anyagot villázott le a kocsiról. A róla készült képekről valamint a találkozás körülményeinek hangulatáról egy vers jutott eszembe, amit Krisna mond a Bhagavad gítában:

Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.

Nem mindennapi ember. De hát ugyan mit is kezdhetne  manapság az egyetemi diplomájával? 😉

Ja, és hogy én mit kerestem mínusz 15 fokban a komposzthalmoknál? Arról is tudnék mesélni :DDD

Mi van, ha nincs kőolaj?

E kérdés inspirálására már sok tanulmány látott napvilágot különböző szakemberek tollából. Egy dologban mindenki egyet értett. Ha elfogy a kőolaj, akkor bajban leszünk. Tulajdonképpen már most is bajban vagyunk, mert az életünk egy olyan dologtól függ, ami nincs összhangban Isten akaratával. Ezt valahogy meg kell érteni. A probléma csak az, hogy amikor ezt belátjuk, még semmi nem fog megváltozni. A változáshoz idő kell. Az alatt az idő alatt talán még egy generáció is fel tud nőni. Szóval sok idő. És amikor rá vagyunk kényszerülve a nélkülözésre, nagyon nehéz bármi egyében is változtatni.