Virágok között

Az ősz mindent gyönyörűvé varázsol

Tegnap ebéd előtt meglátogattuk a tehenészet melletti játszóteret. Az idő oly kellemes és szívet melengető volt, hogy már már a Krisna könyv soraival vetekedett:

“Miközben Krisna  és Balaráma  az  esõs évszak  csodálatos ajándékait  élvezte, lassan beköszöntött az  õsz. A  tavak hívogató vize  kitisztult, s kellemes, friss szellõ fújt  mindenfelé. Az  égrõl  eltünedeztek a  felhõk, s újra  természetes  kék színében  ragyogott.  Az  erdõ tiszta vizeiben nyíló lótuszvirágok azokat az  elbukott  jógikat  juttatták az  ember  eszébe, akik  újfent a lelki élet felé fordulva visszanyerték eredeti szépségüket.

Az  õsz mindent gyönyörûvé  varázsol. Amikor  egy materialista ember a  Krisna-tudat, a lelki élet útjára  lép, ugyanolyan tisztává  válik, mint az  ég és  a  víz õsszel.  Az  õsz eltünteti az égrõl  a  sötét gomolyfelhõket, megtisztítja  a  zavaros vizeket, s eltünteti a sarat a föld felszínérõl. Így tisztul  meg kívül-belül az  is, aki  a  Krisna-tudat gyakorlásába  kezd. Ezért nevezik Krisnát Harinak.  A  hari  szó azt jelenti:  „aki elvesz”. Krisna  azonnal eltávolítja tisztátalan szokásait  annak, aki a Krisna-tudat felé  fordul.

Az  õszi felhõk fehérek, mivel nincs bennük esõ. Ilyen  az  idõs, visszavonult  ember  is, akire  már  nem nehezednek többé  a  családi élet gondjai (az  otthon, a  feleség,  a  gyerekek fenntartása), s teljesen elmélyedve  a  Krisnatudatban, megszabadul minden aggodalomtól  és olyan fehér lesz,  akár  az  õszi felhõk.

Õsszel a hegytetõk néha  vizet zúdítanak alá a  magasból, néha  viszont elcsendesednek, hasonlóan azokhoz  a  nagy szentekhez, akik néha  megosztják  másokkal a tudásukat, máskor meg hallgatásba  burkolódznak.

Azok  a  kicsiny tavak,  amelyek az  esõs évszak alatt megduzzadtak, õsszel lassan kiszáradnak. A bennük lakó  apró állatok nem értik meg, hogy tavaik vize  napról napra  lejjebb  apad, ahogyan az  anyagi életben  elmerült  ember  sem képes  megérteni, hogy élete  napról napra  rövidebb, s csupán  vagyona  gyarapításával, gyermekei,  felesége  és tehenei fenntartásával és  a  társadalom, illetve  a  baráti  kör  ügyes-bajos dolgaival törõdik.

Az  egyre kevesebb víz  és a perzselõ õszi nap miatt a kis vizekben élõ  apró  állatok egyfolytában szenvednek.  Olyanok õk,  mint az  érzékein uralkodni nem tudó ember, aki  mindig boldogtalan, mert nem képes sem az  életet élvezni, sem családtagjai jólétérõl gondoskodni.

Õsszel tengernyi lótuszvirág nyílik a tavakon,  mert nincs liliom. A liliom és a  lótuszvirág egyaránt  a  napfénytõl nõ, de  az  erõs õszi napfény  csak a  lótusznak kedvez.  Ezt a példát az olyan országgal kapcsolatban szokták emlegetni, ahol a király vagy a  kormány nagyon erõs, s a  nemkívánatos elemek  —  tolvajok, rablók  —  nem tudnak elszaporodni.  Amikor az  emberek nyugodtak afelõl, hogy nem fogják rablók megtámadni õket, életük boldog virágzásnak indul. Az  erõs kormányt a perzselõ  õszi naphoz, a  nemkívánatos tolvajokat és rablókat a liliomokhoz, az  állam elégedett  polgárait  pedig a lótuszvirágokhoz  szokták  hasonlítani.”

Szekérfesztivál Kumári szemmel

A művésznő alkotás közben.

A díjnyertes kép. A nyeremény pedig egy családi utazás a 2016-os Budapesti Dzsagannátha Szekérfesztiválra. Gyerekekkel még úgysem voltunk.

Migránsok

Szeretett lelki tanítómesterem a következőképpen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor ő is kénytelen volt közelebbről megismerkedni a migránsok kalandos és egyben veszélyes életével:
“50 évvel ezelőtt (1956) hagyta el a családom Magyarországot. Emlékszem, hogy egy vonaton ültünk, ami nyugatra tartott, de megállí­tották és katonák átkutatták. Az oroszok megállí­tották az özönlő magyarokat, akik hagyták el az országot. Egy kis faluba mentünk az osztrák határ közelében és ott maradtunk ismerősöknél.

Tisztán emlékszem, amikor az anyukám próbált éjszaka felébreszteni, de fáradt voltam és nem akartam felkelni. Amikor felkeltem, felöltöztünk és volt egy vezetőnk, aki keresztül vitt minket az osztrák oldalra. Mentünk a sötétben, amit az oroszok fáklyákkal fürkésztek. Vittem a hátizsákom, és benne volt a Macim. Amikor elvesztettem a kesztyűmet, az anyukám elkezdte keresni és emlékszem, ahogy a vezetőnk nagyon dühös lett rá, hogy az életünket kockáztatja egy kesztyűért. Végül átértünk Ausztriába, a vezetőnk pedig visszament Magyarországra. Látom magam előtt, ahogy az apukám kopogtat az egyik házon a másik után, hogy menedéket kérjen. Aztán egy család befogadott bennünket és ott maradtunk náluk három napig, mielőtt elmentünk volna a menekült táborba, ahonnan Kanadába mentünk. Az anyukám máig tartja a kapcsolatot azokkal az osztrákokkal, akik befogadtak. 50 év egy fél évszázad. Krisna elrendezése volt, hogy a szüleim Kanadába jöttek, mert ott tudtam csatlakozni az ISKCON-hoz és bhakta lenni. Ha Magyarországon maradtak volna, nem lettem volna ilyen szerencsés. Persze a szüleim azért jöttek el a nyugatra, hogy anyagilag biztonságba kerüljek és tanulhassak, ami Magyarországon nem volt lehetséges. Aligha terveztek arra, hogy feladjak minden anyagi dolgot és lemondott szerzetes legyek. De Krisna terve volt, és í­gy az Ő kegyéből most megint itt vagyok Magyarországon … “

A legújabb tini őrület

Csomagoltasd be magad 5 méter anyaggal Krisna-völgyben.

Tán még az osztálytársaid sem ismernek rád.

A szüleidről nem is beszélve.

Mi lehet ennek jobb buli egy májusi osztálykiránduláson?

Tégy jót mindhalálig

Az iskolaérettségi vizsgálatot vezető pedagógus az EQ felmérés  során megkérdezte: “- Narottam! Milyen egy jó ember?” Naru ezt válaszolta: “- Ételt és pénzt ad a szegényeknek.” “- Ej ha! Hát mit kérnél a jó tündértől ha megjelenne előtted és azt ígérné,  hogy teljesíti három kívánságodat?” Naru: “- A szegényeknek legyen sok pénzük. Nekem is legyen sok pénzem. Krisna legyen nagyon gazdag.” Az óvónő, a másfél órás  vizsgálat után megjegyezte, hogy mókásnak tartja, hogy Narut ennyire foglalkoztatja a pénz.  Az anyuka erre elmeséle a hölgynek Naru legújabb kalandját. Kaposváron történt egy családi bevásárlás alkalmával. Leparkoltam a kerékpáros bolt előtt. A család többi tagja az autóban maradt és az ilyen alkalmi kirándulások nagy szenzációjának számító bolti csipsz elfogyasztására készülődtek. Naru már épp belemerült volna a hőn vágyott falatozásba, mikor hirtelen lesápadt, és kétségbeesett sikítozásba, majd sírásba kezdett. Az anyukája rémülten próbálta kideríderíteni ennek okát. Naru így szólt: “- Én annyira sajnálom azt a bácsit!  Anya! Add oda neki a csipszemet!” Az anyukája az ablakon kinézve egy hajléktalan bácsit pillantott meg, aki a közeli kukában keresgélt, és majszolgatta amit talált.

Te tudnál domborművet festeni?

Pár napja Rádha-Krisna prabhu a kiöntött Rádhé-Sjáma domborművek  felől érdeklődött, és elújságolta, hogy talált valakit, aki alkalmas lenne a kifestésükre. Lelkesen közölte, hogy a vizsgamunkája kiemelkedően jobb az eddigi jelentkezőkénél. Az előző domborműfestő leállása óta 8 megrendelés érkezett, szóval lesz dolga (egy dombormű kifestése kb. 3 hétig tart).

Aztán váratlanul nekem szegezte a kérdést, hogy én vajon tudnék-e domborművet festeni? Ebéd előtt álltunk és ismerve a temperamentumát, megijedtem hogy most rögtön, éhgyomorra festenem kell 8 db domborművet. Bár végzettségem szerint grafikus vagyok, a szolgálatomat illető pótolhatatlan szerepemre hivatkozva gyorsan kimentettem magam a gigászinak tűnő feladat alól.

Később (már ebéd után) elméláztam rajta, hogy végül abban is van némi fantázia, amikor valaki a szakmájával keresi a kenyerét. Ez felcsigázta az érdeklődésemet.

Tettem egy próbát, hiszen több, mint húsz éve nemigen volt dolgom ecsettel. Ritkán a photoshop használata közben, de végül is az egy egér, vagy a murtik festésénél, ami megint egy más természetű festés.

A végeredménnyel tulajdonképpen elégedett voltam. Igaz, a kivitelezés tekintetében van még mit bepótolni, de az idő, a körülmények illetve az eszközök hiányosságának tolerálásában szerintem sokat fejlődtem.

A sokoldalúság nem akadály

Egy kedves barátom hívta fel a figyelmemet a következő videóra.

Ez a Krisna-hívő szerepelt a The voice Russia-ban…

…és a The voice France-ban is.

Korona pávatollból

Kifogyhatatlan parfümös üveg

A néhány nappal ezelőtti édességefesztiválon az egyik kedves adományozó parfümmel lepte meg az Isteni párt.

Reggel, a kellékes szekrényben kotorászva épp az említett üvegcse akadt a kezembe. Ha már így alakult, gondoltam magamban, ezzel fogom illatossá varázsolni a levegőt Krisna üdvözlése során. Legnagyobb szerencsémre engedve kíváncsiságomnak végeztem egy próbafújást a levegőbe. Mikor a várt hatás és az illat felhő elmaradt, közelebbről is szemügyre vettem a készüléket. Akkor vettem észre, hogy a kis cső, ami a parfüm üvegből a permetezőbe való továbbítására hivatott, hiányzik. Még szerencs, hogy ez nem 130 ember előtt derült ki a legnagyobb csinnadratta közepette 😀