Kumári szülinapján ellátogattunk Zselic szívébe.
A Katica tanya bármikor megállja a helyét ajándék gyanánt, ha épp nincs jobb ötlet. Most volt, de a Katica tanyai látogatás szülinapokon egy ideje kötelező gyakorlattá vált. Sajnos a honlapjukon nem találtam a szezonon kívüli nyitvatartást, így másfél órával korábban érkeztünk. Természetesen nem estünk kétségbe. Nyitásig sétáltunk egyet a Zselici hátságon.
Nos, nem tudom, mennyi tehénláb van eldobálva Zselic szívében, de ha csak egy, akkor azt jelentem: megtaláltuk!
Ezután következett némi magyarázkodás, hogy ugyebár mikor a testünk szavatossági ideje lejár, akkor természeténél fogva szétesik. Az elhullajtott láb akár a Bhagavad-gíta 2. fejezet 22. versének illusztrációjául is szolgálhatott volna: “Ahogy az ember leveti elnyûtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
Persze az is egy fontos részlet, hogy az új test éppen miféle. Igazából sokan kíváncsiak a lélekvándorlás eme rejtélyeire is. A tehenészetünkben van egy szobor rögtön a bejáratnál, ami a “Karma” nevet viseli. Egy tehénfejű ember egy bárddal éppen készül lesúlytani az emberarcú tehénre. A vendégek gyakran megkérdezik, hogy az vajon mit ábrázol? Nem rég egy középkorú hölgy érdeklődött az egyik tehenész ismerősömtől. Ő szépen elmagyarázta, hogy amit ebben az életünkben teszünk, azt visszakapjuk a következőben, és hogy a jelenet elbeszélése szerint a tehénfejű ember épp visszaadja az emberarcú tehénnek azt, amit az előző életében kapott. A középkorú hölgy arca komorabbra fordult, és sietve megkérdezte:
– Ez igaz?
– Igen, ez igaz. – válaszolta az ismerősöm kedvesen.
– Már csak azért kérdezem – folytatta a hölgy -, mert én egy csirekfarm vezetője vagyok. Ott naponta több ezer csirkét ölünk meg. Akkor mi lesz az én sorsom? – tette fel újabb kérdését.
– Hölgyem, az előbb mondtam el. – válaszolta az ismerősöm a tőle megszokott kedvességgel.
narottamblog 