Mahábhárata 145. rész

image

A Pandavákat pompás fogadtatás várja Hastinapurban, mint ahogyan az áldozatra szánt állatot is jól lakatják áldozat előtt.

A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0

Reklámok

Mahábhárata 144. rész

image

A jó emberismerő Vasudev Krisna felhívja a Pandavák figyelmét arra, hogy a kontrollálatlan érzékű Duryodhannak köszönhetően biztosan számíthatnak még nehéz pillanatokra. “Az emberek szíve is úgy szárnyal a vágyak szelein, akár a papírsárkány. Ha az irányító zsinór kicsúszik vagy elszakad, a szívet széttépik a vágyak zord szelei. Megbolondul tőle.”

A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken:
http://wp.me/P24BrV-1z0

Mahábhárata 143. rész

image

Duryodhan számára az Indraprasthai látogatás igen keserűen végződött. Már csak egy hajszál választotta el attól, hogy bánatában öngyilkos legyen. Bosszúra vágyott. Sajnos azonban örök “jóakarójával” is összerúgta a port.

A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0

Sisupála elpusztítása

“Judhisthira a tanácsadói véleményét is kikérte, hogy kit tartanak méltónak arra, hogy elsőként részesüljön az imádatban. A vélemények megoszlottak. Volt, aki Brahmát javasolta az első helyre, mások Sivát, de felmerült még Vjászadéva
neve is. Judhisthira ekkor Bhísmához fordult.

– Ó, Kuru vezér, te kit tartasz legméltóbbnak az első imádatra, az agra-púdzsára az egybegyűlt kiválóságok közül?

Bhísmának szemernyi kétsége sem volt. – Ahogy a nap a legragyogóbb az összes fénylő égitest között, úgy a királyok között Krisna a legragyogóbb. Részesüljön elsőként Ő az imádatban!

Judhisthira messzemenőkig egyetértett a javaslattal, akárcsak Szahadéva is, aki Bhísma intésére felállt, és e szavakkal szólt az egybegyűltekhez: – Judhisthira császár úgy döntött, hogy az agra-púdzsát elsőként Krisnának fogja felajánlani. Jóllehet, körünkben üdvözölhetjük a vezető félisteneket, ők valamennyien Krisna alárendeltjei. Krisna minden önmegvalósításra törekvő jógi és aszkéta végső célja. De mi szükség arra, hogy Krisna dicsőségéről beszéljek nektek, amikor valamennyien tisztában vagytok az Ő helyzetével! Ti, akik a legkiválóbb személyiségek vagytok, nélkülem is tudjátok, hogy Krisna a minden élőlény szívében jelen lévő Úr, s ha Őt elégedetté tesszük, azzal minden teremtett lényt elégedetté teszünk.

Szahadéva még perceken át dicsőítette Krisnát. Amikor elhallgatott, egyetértő moraj söpört végig a risik, félistenek és királyok seregén.

A bráhmanák és a félistenek jóváhagyásával Judhisthira könnyes szemmel látott hozzá Krisna imádatához. Miközben felajánlotta az arghját és szóma-italt, a félistenek virágesőt szórtak a földre. A jelenlévők örömujjongásban törtek ki, és felállva tisztelegtek a Legfelsőbb Úr előtt.

Azonban nem mindenki vett részt a felhőtlen ünneplésben. Sisupálát egyenesen felháborította a Krisnát övező rajongás, s tüntetőleg ülve maradt a székén. Valósággal fortyogott a dühtől. Krisna az esküdt ellensége volt. Különösen amiatt gyűlölte, mert elrabolta és feleségül vette a gyönyörű hercegnőt, Rukminít, éppen azon a napon, amikor hozzá kellett volna feleségül mennie. Attól kezdve egyre fokozódó ellenszenvet érzett Krisnával szemben. Ez a hajbókolás, amit itt előadnak neki, immár tűrhetetlen! Felpattant és gyalázkodni kezdett.

– Mindent a sors, a végzet keze irányít! Ó, mily nagy igazság! Mert mi mással magyarázhatnánk ezt a vérlázító gyalázatot, ami itt folyik? Hát engeditek, hogy egy ostoba fiúcska így összezavarja a fejeteket? Nem, nem értek egyet Szahadévával! Oly sokan vannak itt, akik Krisnánál sokkalta méltóbbak lennének az imádatra. A nagy risik, a félistenek, a föld királyai mind-mind előbbre valók Krisnánál. Krisna csupán egy közönséges tehénpásztor fia, semmivel se több. Még azt sem lehet eldönteni róla, melyik társadalmi rendbe tartozik. Ráadásul még a védikus utasításokra és alapelvekre is fittyet hány. Hogyan lehetne hát imádni őt ebben az arénában?

Sisupála összevonta a szemöldökét, s vérben úszó szemekkel nézett körbe a gyülekezeten.
– Azok között, akik itt összegyűltek, Krisna nem is a legbölcsebb, és nem is a leghatalmasabb. Olyan sokan vannak, akik minden szempontból túltesznek rajta. Judhisthira nyugodtan választhatott volna bárkit közülük Krisna helyett.

Csédi fejedelme hosszú kardjának markolatára tette a kezét. – Hadisarcot fizettünk Judhisthirának, mert azt hittük róla, hogy erényes uralkodó. Most már tudjuk, mekkorát tévedtünk. Azzal, hogy ma Krisnát imádta, aki alattomos módon közreműködött Dzsarászandha megölésében, súlyos sértést követett el ellenünk. Judhisthira és az öccsei ma végre színt vallottak, milyen emberek is ők – és akkor még nem beszéltem Bhísmáról, aki jóváhagyta ezt az egész komédiát.
Sisupála ekkor Krisnához fordult.

– Ami pedig téged illet, Krisna, hogy van merszed elfogadni ezt az imádatot? Mint egy kutya, aki ellopja a felajánlásra szánt tisztított vajat, s maga nyalja fel a földről, úgy ülsz itt te is! Annyira jár ki neked ez az imádat, mint nemzőképtelen férjnek a termékeny feleség, vagy vak embernek a színes látványosság. Hiszen te nem vagy még király sem…

Sisupála nagy léptekkel elindult a kijárat felé. Hamarosan több király is csatlakozott hozzá, akik egyetértettek vele. Mások mérgesen pattantak fel a helyükről, amikor meghallották Sisupála gyűlölettől fröcsögő szavait. Olyanok is voltak, akik nem tudták tovább hallgatni Sisupálát, és felháborodottan távoztak, egyesek pedig már a fegyverükért nyúltak, hogy azzal hallgattassák el a lázítót.

Bhísma azonnal felállt, és megindokolta, miért Krisnára esett a választás. Félelmet nem ismerve beszélt, s közben többször is a távozó Sisupálára pillantott.

– Az az ember, aki nem fogadja el Krisna imádatát, aki pedig a legidősebb személy az univerzumban, nem érdemel semmiféle tiszteletet. Ó, Csédi királya, tudd meg, hogy mi nem evilági szempontok alapján imádjuk Krisnát. A legnagyobb bölcsek már számtalanszor kihangsúlyozták, hogy Krisna a Legfelsőbb Személy, akiben az egész univerzum nyugszik. Ám az olyan ostobák, mint te, ezt soha nem érthetik meg.

Bhísma ezután pontról pontra megindokolta, miért kell imádni Krisnát. Elsorolta azokat a hőstetteket, amelyeket Krisna vitt véghez. Már kisgyermekként sorra elpusztította mindazokat a roppant erejű démonokat, akiket Kamsza bízott meg azzal, hogy végezzenek Vele, s végül magát Kamszát is megölte. Fél kézzel felemelt egy hegyet, és egy álló héten át tartotta a feje fölött. Bhísma kijelentette, hogy nincs az a dicső harcos, aki jobban értene a fegyverforgatáshoz, mint Krisna, sem az a vagyonos polgár, aki több kinccsel rendelkezne Nála, sem pedig az a tudós, aki okosabb vagy bölcsebb volna Krisnánál. Valamennyi fenségét tekintve utolérhetetlen és felülmúlhatatlan Ő.

Amikor Bhísma elhallgatott, Szahadéva pattant fel, és felemelte a bal lábát. Tajtékzott a dühtől, és a hangja vészjóslóan mennydörgött. – Lépjen elő az, aki úgy érzi, hogy Krisna nem érdemli meg az imádatunkat! Ezt a lábamat fogom a fejére
rakni! Most legyen olyan bátor!

Szahadéva szavaira a tömeg felzúgott, az emberek kiáltásaitól visszhangzott az egész aréna. – Igaza van! Jól beszél! – S minden irányból virágok repültek Szahadéva felé.

Ekkor Nárada szólalt meg. – Azok, akik nem imádják Krisnát, halottnak tekintendők, még ha lélegzenek is. Még rájuk pillantani sem szabad.

Sisupála már nem bírta tovább türtőztetni magát. Az őt pártfogoló királyok felé fordult, s ezt süvöltötte: – Kell ennél több?! Álljunk csatarendbe, és szálljunk szembe a Jadukkal és a Pándavákkal! Majd én vezetlek benneteket!

Sisupála beszéde sok királyt felhergelt, akik most Csédi fejedelme köré gyűltek ? kivont kardok, sebbel-lobbal felöltött mellvértek csörgése töltötte meg az arénát. Sisupála tovább szította a hangulatot: – Cselekedjünk gyorsan, hogy még idejében megakadályozzuk a rádzsaszúja sikeres befejezését! Világossá kell tennünk mindenki számára, hogy mi nem hódoltunk be Krisnának!

Judhisthira támogatói is felkészültek a harcra. A királyok felbolydult gyülekezete olyan volt, mint a fenyegetően emelkedő óceán dagály, telihold idején. Amikor Judhisthira látta: félő, hogy az áldozat az utolsó pillanatban meghiúsul, rémület fogta el. Aggódva fordult Bhísmához: – Ó, nagyatya, ezeket a királyokat elvakította a gyűlölet, és feltett szándékuk, hogy megtámadjanak minket. Mit tegyek, hogy megakadályozzam az áldozat kudarcba fulladását, s megóvjam alattvalóim testi épségét?

Bhísma felnevetett, s határozott hangon, hogy Sisupála is hallja, így válaszolt: – Egyet se félj, ó, Kuruk legjobbika! Amíg Krisna itt van, addig ez a Sisupála nem sokat árthat. Krisna olyan, mint az alvó oroszlán, a királyok meg, akik ellene ágálnak, mint megannyi ugató kutya. Csak addig fitogtatják az erejüket, amíg Mádhava hagyja. Krisna az univerzum élőlényeinek teremtője és elpusztítója, s ha ezt Sisupála nem látja be, az összes királyt, akit Krisna ellen uszított, magával rántja a Halál birodalmába. Napnál is világosabb: az Úr arra készül, hogy visszavonja azt az energiát, amivel Sisupálát felruházta. Ezért tévelyedett el annyira Csédi királyának értelme.

Sisupála egy másodperccel sem hallgathatta tovább Bhísma szavait, s így förmedt rá: – Ó, te, nemzetséged szégyene, hát nem átallasz így beszélni ezek előtt a királyok előtt?! És még te mered a Kuruk vezérének nevezni magad? Vak vezet világtalant! Ennek a Krisna nevezetű mitugrász tehénpásztornak meg végigásítoztuk a történeteit, amikkel oly buzgón untattad az egybegyűlteket. Amilyen felfuvalkodott és ostoba vagy, csoda, hogy nem nyílik meg alattad a föld!

Sisupála felváltva ontotta válogatott szitkait hol Bhísma, hol Krisna felé. Szerinte azok az úgynevezett hőstettek, melyekről Bhísma áradozik oly lelkesülten, teljesen komolytalanok. Akárki meg tudta volna csinálni, nem csak Krisna. Vagy azon kellene álmélkodni, hogy valaki pár napig felemelve tart egy dombocskát, vagy
megöl pár huszadrangú démont?

– Ó, te nyomorult! – tombolt Sisupála magából kikelve. – Bár erényesnek és műveltnek állítod be magad, most kimutattad a fogad fehérjét. Megátalkodott bűnös vagy és a végtelenségig tudatlan! A híres cölibátusi fogadalmadat is csak azért tetted, mert képtelen vagy gyermeket nemzeni! Megérdemled, hogy e királyok kezétől leljed halálodat!

Amikor Bhíma meghallotta, hogy Sisupála milyen szavakat vág Bhísma nagyatya fejéhez, éktelen haragra gerjedt. Lótuszsziromra emlékeztető nagy szemei kitágultak és rézvörös színűre változtak a dühtől, a homloka három mély ráncba húzódott, s vészjóslóan csikorgatta a fogait. Amikor felállt, maga volt a megszemélyesült Halál, aki éppen arra készül, hogy minden teremtményt elnyeljen a világkorszak végén. Bhísma azonban megfogta a kezét, és szelíd szavakkal türelemre intette. Bhíma, aki képtelen lett volna ellenszegülni az idős Kuru vezetőnek, most olyan volt, mint a háborgó óceán, amely legszívesebben elárasztaná a szárazföldet, de a partja nem engedi. Nagy nehezen visszaült a székére, s szikrázó pillantásokat lövellt Sisupálára.

Sisupála felnevetett. – Engedd csak, Bhísma, hadd jöjjön! Legalább a királyok szeme láttára törlöm el őt a föld színéről, mint tűz a jelentéktelen bogarat. ? Bhíma felugrott, de Bhísma megfékezte a pillantásával. Az idős Kuru vezér ekkor elmesélte Csédi uralkodójának történetét, de közben egy pillanatra sem vette le róla dühös tekintetét.

Sisupála három szemmel és négy karral született. Amikor előbújt anyja hasából, keservesen bőgött, mint egy szamár. Ekkor egy égi szózat megjövendölte, hogy mire felnő, erős és rettenthetetlen férfiú válik belőle, de eljön majd az a nap, amikor egy nagy hős megöli. Amikor Sisupála anyja visszakérdezett, ki lesz az a hős, a hang csak annyit mondott, hogy a gyermek két felesleges karja és harmadik szeme el fog tűnni, amikor későbbi gyilkosa ölébe ültetik. S pontosan ez történt, amikor egyszer éppen Krisna ölébe ültették. Sisupála anyja elszörnyedt, amikor rádöbbent, hogy Krisna meg fogja megölni egy napon a gyermekét. „Ó, Krisna, könyörögve kérlek, teljesítsd egy kívánságomat! Bocsásd meg a fiamnak azokat a sértéseket, melyeket ellened követ majd el! Mindennél jobban kívánom neki, hogy hosszú és boldog élete legyen!” Krisna így válaszolt: „Ó, áldott hölgy, megkegyelmezek neki, még ha a legnagyobb sértéseket vágja is a fejemhez. Tudnod kell azonban, hogy pontosan száz sértést tűrök majd el tőle: se többet, se kevesebbet.”

– Erre a nyomorultra tehát az a sors vár? mondta végül Bhísma, hogy Krisna oltsa ki az életét. Most ütött az utolsó órája. Ezért tombol úgy, mint a megvadult oroszlán, és ezért gyaláz így bennünket és a tévedhetetlen, kiismerhetetlen Krisnát. Annak, aki a halál küszöbén áll, könnyen összezavarodnak az érzékei, és hajlamos arra, hogy őrültségeket beszéljen.
Sisupála ekkor újabb szitokáradatot zúdított Bhísmára, aki türelmesen megvárta, hogy befejezze, majd higgadtan így válaszolt: – Ó, Csédi királya, most már fékezd a nyelved. Sosem lesz vége a szócsatának, ha mindenki csak rákontráz a másikra. Itt van Góvinda. Akinek baja van Vele, álljon ki csatára ellene. Így elnyeri a felszabadulást, és lelke Krisna transzcendentális testébe olvad.

Sisupála úgy tombolt, mint a megvadult oroszlán. Ekkor Krisna szólalt meg fennhangon, hogy mindenki jól értse a szavát: – Ez a sötét lelkű ember a nagynéném fia, mégis mindig rosszat akar Nekem és a rokonaimnak. Egyszer eljött Dvárakába, amikor nem voltam otthon, és felgyújtotta a várost. Sok embert megölt, és még többet foglyul ejtett. Még a szent Akrúra feleségét is elrabolta. Egy másik alkalommal galádul álruhát öltött, és magával hurcolta Visála hercegnőjét, mielőtt a kárúsa király feleségül vehette volna. Sisupála szemlátomást nem akar sokáig élni, hiszen még az erényes Rukminít is megpróbálta elrabolni. Ezeket a sértéseket, és még annyi más sértést eltűrtem tőle, mivel tartottam magam a nagynénémnek tett ígéretemhez. De mivel azt ígértem, hogy csak száz sértést tűrök el tőle, s ezt a számot most túllépte, most végeznem kell vele, méghozzá itt, az arénában.

Krisna beszéde után a királyok szemrehányó szavakkal illették Sisupálát, de az csak nevetett.

– Ó, Krisna, hogy mered kiejteni a szádon Rukminí nevét, akinek én voltam a kiszemelt vőlegénye, de te kijátszottál engem, és alattomos módon elragadtad tőlem? Ezek után még férfinak mered nevezni magad? De tudod, mit? Azt hiszed, érdekel, hogy haragszol-e rám vagy sem? Úgysem tudsz ártani nekem!

Miközben Sisupála beszélt, Krisna Szudarsana-csakrájára gondolt, ami tüstént ott termett a kezében. – Most pedig betartom a nagynénémnek tett ígéretemet – mondta, és a feje fölé emelte a fegyvert. – Sisupála sértései túllépték a megengedett határt, ezért most végzek vele.

A fénylő korong nyílegyenesen süvített Sisupála felé, aki még javában szórta átkait Krisnára. Amikor észrevette a Szudarsanát, kétségbeesetten próbálta a kardjával elhárítani, de az már ott volt a nyakánál, s lemetszette a fejét. A roppant erejű, tagbaszakadt király óriási robajjal esett a földre, mint egy sziklaszirt, melybe villám hasított. A gyülekezet borzongató látványnak lehetett szemtanúja: Sisupála testét ragyogó fény hagyta el, majd Krisna testébe olvadt. Megremegett a föld, a felhőtlen égből eső hullott, s mennydörgés rázta meg a levegőt. Mindenki néma csendben várt. Sisupála pártfogóiban még forrt az indulat, de félelmükben nem mertek megszólalni.

A csendet a risik törték meg. Magasztalni kezdték Krisnát dicső tettéért. A gyülekezet szép lassan megnyugodott. Judhisthira meghagyta fivéreinek, hogy haladéktalanul végezzék el Sisupála halotti szertartását, Sisupála fiát pedig Csédi királyává koronázta. Elvégezték a még hátralévő szertartásokat, majd a hagyományokhoz híven Draupadí és Judhisthira megfürdött a szent Jamuná
folyóban, s ezzel a rádzsaszúja sikeres véget ért.”

Idézet a “nagy” Mahábhárata könyvből.

Mahábhárata 141. rész

image

Shisupal eredetileg 4 karral és 3 szemmel született. Születésekor egy égi hang azt jósolta, hogy e különleges adottságok akkor fognak eltünni, mikor Shisupalt majdani végzete kezébe veszi. Egyszer a gyermek idősebb unokatestvére, Krisna ölében ült, mikor két karja és harmadik szeme eltűnt. Ekkor édesanyja rimánkodni kezdett Krisnához, hogy ne bántsa. Krisna Megígérte, hogy 100 sertést el fog tűrni tőle. A történet szerint Krisna már jóval több mint 100 sértést bocsátott meg neki, de hogy a Rajsuya áldozat ne szennyeződjön be, valamit tennie kellett…

A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0

Mahábhárata 140. rész

image

Karnából újra király lett, melynek hírével igencsak meglepte odaadó feleségét. Engesztelésül engedélyezte számára, hogy ne költözzön a királyi rezidenciára, hanem otthon maradjon anyósa és apósa védelmében.

A sorozat eddig lefordított részei megtekinthetők a kővetkező linken: http://wp.me/P24BrV-1z0