Sok sok otthon töltött nap után Naru újra szalonképes. Ma reggel már a templomba is átmenet. Ott találkozott néhány barátjával. Volt mit megosztani a hosszú szünet után.
És természetesen mókázásból sem volt hiány 😀
Néhány napja a templom belső udvarában ( Sjáma-kunda) ismét felújítási munkálat vette kezdetét. Bár korábban készültek tervek arról is, hogy a két különálló szabadtéri rész és a középső folyosó közös tető alá kerül, most csak a tetőt alátámasztó oszlopsorok lesznek kicserélve. Tegnap egy részen a huzat leszakította a takarófóliát, így a hajdani 3D-s terveken túl szerezhettem némi benyomást arról, hogyan is nézett volna ki egy nagy belső fedett tér a valóságban. Hát,… a futkorászáshoz lett volna elég helye a gyerekeknek, az biztos!
Mellesleg a munkálatok a templomi imádatot semmilyen mértékben nem befolyásolják. Legalábbis azt a részét, amit én tapasztaltam belőle vasárnap hajnalban ☺
Néhány napig a számítógép mögött nosztalgiáztam. Akik az elmúlt hónapokban megfordultak Krisna-völgyben, azok bizonyára találkoztak a templomszoba művészeti elemeinek felújító projektjével. A munkálatok részét képezi a jövőre kezdődő oltárbelső felújítása, ami érinti az Úr Krisna otthonául szolgáló díszes építményt is. A tervezgetések már folynak. Ebben jutott számomra némi szerep, azzal, hogy térben is láthatóvá tettem az esetleges változtatások vázlatait.
A mai egy egészen különleges reggel volt. Egyedül vittem a gyerekeket templomba. Ilyen ritkán fordul elő. Mármint, hogy én viszem őket. És főleg egyedül. Egy évben egyszer. Krisnakumári életében ez volt a második. A kép készültekor talán ő is épp ezen elmélkedett 😉 Egy darabig én is elmélkedtem, fújtam egyet,
mert ķét gyerekkel körülményesebb a templomba jutás, mint egyedül, majd mi is csatlakoztunk a táncoló tömeghez. Itt sikerült a gyerekeket megszabadítani némi energiától, aminek a hazajutásban volt fontos szerepe, mivel templomba sokkal jobban szeretnek járni, mint mondjuk haza.
Szombaton a Krisna-völgyi templom egy újabb közös tanácsadói programnak adott helyet. A mi csoportunk is szerepelt egy műsorszámmal, de ami nekem a legjobban tetszett, az a szigorú cölibátusban élő fiatalabb és idősebb férfiak csapatának előadása volt. Gyakorlatilag egyetlen szót énekeltek: “Gauranga” Ennek a szónak egyik jelentése: Légy boldog! A kép valamennyire tükrözik az adott pillanat hangulatát. Hangot sajnos nem sikerült rögzítenem, de a slideshow alatti zene megtévesztően hasonlít az előadotthoz azzal a különbséggel, hogy a Rádhé-Sjáma helyett mindeki Gaurangát énekelt. És ha már oly gyakran idézek a Bhagavad-gítából, nekem most ez jutott eszembe: “Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.”
Gauranag on PhotoPeach
Ki imádta ma a Góvardhana hegyet 😉
Naru ébredése után a következő esemény a pelenkacsere. Most is ez volt a terv. Dinatárini le vette az esti pelust, de úton a fürdőszoba felé Naru megnyitotta a „csapot”. Fürdés, fürdetés és öltözködés után folytatódhatott a tisztába rakás. Míg az asszony a pelenkával babrált, Naru ismét megnyitotta a csapot. Ennek egy része már az ágyra ment 😦 Ágymosás, pelenkázás és öltöztetés után végre elindultak a templomba. A zenés-táncos ceremónia alatt Dinatárini érezte, hogy egyre nedvesebb lesz a keze. Valószínűleg a nagy sietségben rosszul adta föl a pelenkát, és most ennek „ihatja” a levét. Végső elkeseredésében a babaszobában próbált valami száraz ruha után nézni. Az ingyen elvihetős dobozban talált is egy mellényt. Majd egy inget. És rövid kotorászás után egy nadrágot. Ráadásul passzoltak is egymáshoz. Mikor a többi anyuka megérkezett, mindenkinek tátva maradt a szája. Még nem látták Narut ilyen csinosnak. Azt persze senki sem akarta elhinni, hogy Naru aznap reggel a turkálósból öltözködött. A nejemnek annyira megtetszett a ruhaegyüttes, hogy már el is kezdett varrni egy újabb szettet. Ez annál is inkább aktuális, mert Naru alkalmi ünneplője egy kissé feszes.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
E verőfényes
tavaszi nap reggelén, Sríla Sivarám Maharádzs kírtanja szinte mindenkit odavonzott
a templomszobába. Ezen alkalomból fellelkesülve készítettem pár felvételt a
résztvevő mamákról, papákról, babákról. Kezdetben mindenki részt vett a
táncban, az idő előrehaladtával azonban sokan a táncparkett szélére húzódtak.
Narottamot is gyorsan elálmosította a fülbemászó dallam és a lágy ringatódzást.
A végén annyira belefeledkezett a szunyókálásba, hogy még a leckére sem ébredt
fel.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
Ez a bejegyzés
nem csak gyerekeknek szól. Bár a felvétel nem a legfrissebb (de nem is olyan
régi), mivel az egyik kedvenc riportfilmem, mindig is szerettem volna a blog
részévé tenni. A teljes verziót itt megtaláljátok.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
Ma van Srí
Csaitanja Maháprabhu, Krisna legkegyesebb inkarnációjának születésnapja. Az Ő
kegyéből jött létre ez a blog is. A Krisna-hívők számára ez a nap jelenti az újév
kezdetét, ezért kész csoda, hogy most ezt a bejegyzést olvashatjátok. Véletlenül egy fél órára sikerült bejutnom az irodába, úgyhogy gyors leszek.
Készítettem pár videót múrtijának fürdetési ceremóniájáról, amit vágás és fordítgatás
után terveim szerint még a héten megtekinthettek. Naru is részt vett az
ünnepségen, igaz a végére egy kicsit elfáradt, és az utolsó mozzanatokat már a
szemhéján keresztül kísérte figyelemmel.