Krisna-völgyi Diwali

image

A kaland véget ért. Az ármánykodás, fekete mágia, nemi erőszak, vérszopó, emberevő szörnyek serege, száműzetés, teljesíthetetlennek tűnő emberfeletti kihívások már mind a múlté. A fondorlatos sötét erő fölött győzedelmeskedett az erény, a türelem és a dharmába vetett hit. A herceg haza tér, ahol hamarosan királlyá koronázzák. Ezt ünnepeltük tegnap épen és egészségesen. Naru hétfő délelőtt az iskolában vagy hatszor hányt és  kb. ugyanilyen mértékben a hasa is ment. Volt hőemelkedés is a vele járó levertséggel, gyengeséggel. Narut persze nem olyan könnyű a lábáról leverni. A pozitív gondolkodású emberek sokkal nehezebben betegszenek meg, mint a negatív beállítottságúak és ez valószínűleg a gyógyulásnál is így van. Naru szerda este már legalább olyan jó étvággyal tömte magába az Úr Ráma maradékát, mint a hét végi édesség-fesztiválon az édességet. Ma reggel pedig már a háziorvos felhatalmazásával rohant eszeveszetten az iskolába.

image

image

image

image

image

image

image

image

image

Elszalasztott fesztiválok 2

image

Az ezt megelőző “édesség-fesztiválok” a sajátos komor, nyirkos, hideg és hamar sötétedős időjárásukkal számomra mindig is a végső elmúlás előtti utolsó nagyszabású örömünnep érzetét keltették.

image

Az idén ez valahogy másképp történt. Ragyogóan sütött a nap, nyárias meleg volt, a praszádam megtiszteléséhez pedig a rézsű adott helyet, ami ezidáig még soha nem fordult elő. Érdekes, hogy egy kis napsütés milyen jó hatással van az ember közérzetére. Szinte bearanyozza a napját. Most már kezdem kapisgálni, miért is imádták az ókori egyiptomiak a Napistent (valószínűleg emiatt az egyik legnépszerűbb turistacélpont Egyiptom).

image

Ettől függetlenül Kumári hétvégére beteget jelentett, aminek vonzata az volt, hogy többé kevésbé ezt a fesztivált is elszalasztottuk. Én még valamennyire látható voltam a fesztiválhelyszíneken itt ott, pontosabban éppen ott ahol a szolgálatom keresztelte a fesztivál útját. A többiek viszont otthon kuksoltak.

image

Azért jártamban keltemben nem feledkeztem meg kattintani néhányat a fesztivál fontosabb eseményeiről. Például arról, hogyan válik az örök idő martalékává az a hatalmas, több emeletnyi szemet gyönyörködtető hófehér alapon piros mintás torta ott a kép jobb felső tájékán.

image

“Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Idõ vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok [a Pándavákon] kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.”

Másnaposan

image

Tehát a Krisna-völgyi megafesztivál két napos volt. Az első nap Krisnáról szólt. Reggeltől estig, vagyis éjfélig, aminek egy különleges vonzata, hogy a hívők addig száraz böjtöt tartanak. Buli étel-ital nélkül. Ez egyébként borzasztó hasznos. Borzasztó azért, mert az ember folyton arra gondol, hogy mikor ihat már (persze kivételt képeznek azok a szentek, akiket magával ragadott a fesztivál forgatagának heve, és szívükben lüktető istenszeretet), hasznos azért, mert addig is pihen a test. Tud nyugodtan méregteleníteni. És persze azért is, mert a főzés és az evés kihagyásával rengeteg időt spórolunk meg. Étkezésenként minimum 15 perc, plusz az idő, amit a vásárlással, főzéssel, mosogatással és mindezek kipihenésével töltenék. Frissebbek, fitebbek maradunk, amire nagyon is szükség van ahhoz, hogy megtekinthessük az éjféli árati ceremóniát.

image

Ezután következik egy kisebbfajta gabonamentes lakoma. Gabona azért hiányzik a menüből, mert a kisbabák az “első gabona” ceremóniát megelőzően nem fogyasztanak gabonát. És mivel Krisna épp “újszülött”, neki sem ajánlunk gabonás ételeket. Ez egészségügyi szempontból szintén nagyon hasznos, mivel az emésztésünk nagyjából este 8 óra utántól napkeltéig szünetel. És ha teszem azt hajnali 1-kor beeszünk egy lakomát, ami történetesen gabonát is tartalmaz, ami tudvalevően a legmegterhelőbb a gyomor számára, akkor esélyünk se lenne odaérni a fél ötös mangala áratira. Garantált lenne a “másnaposság”.

image

Sajnálatos módon az én szolgálatom hajnali 3-kor kezdődött, ami már Sríla Prabhupáda megjelenési napjának kezdete is volt egyben, ezért az éjféli lakomától és az azt megelőző böjt egy részétől szintúgy eltekintettem. Fontosabb a józan és pontos jelenlét, mint egy másnaposan kóválygó elme. A száraz böjt pedig aznap is a program része volt egészen délig. Utána jöhetett a most már klasszikus értelemben vett lakoma. Így leírva az egész kész túlélő stratégiai játék érzetét kelti. Egyébként nem olyan veszélyes. Hajdanán, amikor még volt lehetőségem vendégként részt venni ezeken a fesztiválokon, a maga teljességében izlelhettem minden kis mozzanatát. A hajnali másnapossággal együtt 😀

image