Krisna-völgyi Diwali

A kaland véget ért. Az ármánykodás, fekete mágia, nemi erőszak, vérszopó, emberevő szörnyek serege, száműzetés, teljesíthetetlennek tűnő emberfeletti kihívások már mind a múlté. A fondorlatos sötét erő fölött győzedelmeskedett az erény, a türelem és a dharmába vetett hit. A herceg haza tér, ahol hamarosan királlyá koronázzák. Ezt ünnepeltük tegnap épen és egészségesen. Naru hétfő délelőtt az iskolában vagy hatszor hányt és  kb. ugyanilyen mértékben a hasa is ment. Volt hőemelkedés is a vele járó levertséggel, gyengeséggel. Narut persze nem olyan könnyű a lábáról leverni. A pozitív gondolkodású emberek sokkal nehezebben betegszenek meg, mint a negatív beállítottságúak és ez valószínűleg a gyógyulásnál is így van. Naru szerda este már legalább olyan jó étvággyal tömte magába az Úr Ráma maradékát, mint a hét végi édesség-fesztiválon az édességet. Ma reggel pedig már a háziorvos felhatalmazásával rohant eszeveszetten az iskolába.

Elszalasztott fesztiválok 2

Az ezt megelőző “édesség-fesztiválok” a sajátos komor, nyirkos, hideg és hamar sötétedős időjárásukkal számomra mindig is a végső elmúlás előtti utolsó nagyszabású örömünnep érzetét keltették.

Az idén ez valahogy másképp történt. Ragyogóan sütött a nap, nyárias meleg volt, a praszádam megtiszteléséhez pedig a rézsű adott helyet, ami ezidáig még soha nem fordult elő. Érdekes, hogy egy kis napsütés milyen jó hatással van az ember közérzetére. Szinte bearanyozza a napját. Most már kezdem kapisgálni, miért is imádták az ókori egyiptomiak a Napistent (valószínűleg emiatt az egyik legnépszerűbb turistacélpont Egyiptom).

Ettől függetlenül Kumári hétvégére beteget jelentett, aminek vonzata az volt, hogy többé kevésbé ezt a fesztivált is elszalasztottuk. Én még valamennyire látható voltam a fesztiválhelyszíneken itt ott, pontosabban éppen ott ahol a szolgálatom keresztelte a fesztivál útját. A többiek viszont otthon kuksoltak.

Azért jártamban keltemben nem feledkeztem meg kattintani néhányat a fesztivál fontosabb eseményeiről. Például arról, hogyan válik az örök idő martalékává az a hatalmas, több emeletnyi szemet gyönyörködtető hófehér alapon piros mintás torta ott a kép jobb felső tájékán.

“Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Idõ vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok [a Pándavákon] kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.”

Szekérfesztivál Kumári szemmel

A művésznő alkotás közben.

A díjnyertes kép. A nyeremény pedig egy családi utazás a 2016-os Budapesti Dzsagannátha Szekérfesztiválra. Gyerekekkel még úgysem voltunk.

Másnaposan

Tehát a Krisna-völgyi megafesztivál két napos volt. Az első nap Krisnáról szólt. Reggeltől estig, vagyis éjfélig, aminek egy különleges vonzata, hogy a hívők addig száraz böjtöt tartanak. Buli étel-ital nélkül. Ez egyébként borzasztó hasznos. Borzasztó azért, mert az ember folyton arra gondol, hogy mikor ihat már (persze kivételt képeznek azok a szentek, akiket magával ragadott a fesztivál forgatagának heve, és szívükben lüktető istenszeretet), hasznos azért, mert addig is pihen a test. Tud nyugodtan méregteleníteni. És persze azért is, mert a főzés és az evés kihagyásával rengeteg időt spórolunk meg. Étkezésenként minimum 15 perc, plusz az idő, amit a vásárlással, főzéssel, mosogatással és mindezek kipihenésével töltenék. Frissebbek, fitebbek maradunk, amire nagyon is szükség van ahhoz, hogy megtekinthessük az éjféli árati ceremóniát.

Ezután következik egy kisebbfajta gabonamentes lakoma. Gabona azért hiányzik a menüből, mert a kisbabák az “első gabona” ceremóniát megelőzően nem fogyasztanak gabonát. És mivel Krisna épp “újszülött”, neki sem ajánlunk gabonás ételeket. Ez egészségügyi szempontból szintén nagyon hasznos, mivel az emésztésünk nagyjából este 8 óra utántól napkeltéig szünetel. És ha teszem azt hajnali 1-kor beeszünk egy lakomát, ami történetesen gabonát is tartalmaz, ami tudvalevően a legmegterhelőbb a gyomor számára, akkor esélyünk se lenne odaérni a fél ötös mangala áratira. Garantált lenne a “másnaposság”.

Sajnálatos módon az én szolgálatom hajnali 3-kor kezdődött, ami már Sríla Prabhupáda megjelenési napjának kezdete is volt egyben, ezért az éjféli lakomától és az azt megelőző böjt egy részétől szintúgy eltekintettem. Fontosabb a józan és pontos jelenlét, mint egy másnaposan kóválygó elme. A száraz böjt pedig aznap is a program része volt egészen délig. Utána jöhetett a most már klasszikus értelemben vett lakoma. Így leírva az egész kész túlélő stratégiai játék érzetét kelti. Egyébként nem olyan veszélyes. Hajdanán, amikor még volt lehetőségem vendégként részt venni ezeken a fesztiválokon, a maga teljességében izlelhettem minden kis mozzanatát. A hajnali másnapossággal együtt 😀

Mozgóképes élménybeszámoló a Lengyel India Fesztiváljáról

Munka közben és után

Tegnapi előkészületek.

Mai ünneplők,

Ünnepeltek,

Az Úr Balarámával a középpontban,

A Jhulan-yatra, a hintafeszivál utolsó napján.

A Narottamblog Búcsúzik

Krisna-völgyi Búcsú 2015

Az élet fesztiválja

Ma délelőtt ünnepeltük az életet adó gabona aratásának kezdetét.

Az aratásra a Tulajdonos is eljött. Nagy elégedettséggel figyelte szolgái vidám szorgoskodását.

A kézi malom hatékonysága a jó kedv fokozódásával arányosan növekedett.

A szelelő gép hihetetlen fordulatszámon pörög (egyelőre üres járatban).

Narottam is fotózott.

Dzsanárdana Mahárádzsa félelmet megvető bátorsággal viselkedik a közel 1 hektáros táblának.

… sokakat ámulatba ejtve.

A fesztivál forgatagában mindenki megtalálja a helyét.

A kévekötés magasiskolása.

A kézi aratás bemutatója után némi ökörerőre is szükség lesz.

Cséplés. Kizárólag a  legkeményebbeknek.

Krisna-völgyi Gurukuli Ratha-yatra 2015

A Budapesti Szekérfesztivál után egy héttel a gyerekek Krisna-völgyben is megtartották az Univerzum Urának örömteli fesztiválját.

Krisna-völgyi Búcsú 2015

Jövő pénteken kezdődik a 3 napos Krisna-völgyi Búcsú.

Terveink szerint Naruval a nagyszínpadon mi is szerepelni fogunk.

Nem azonos műsorszámban ugyan, de ez legyen meglepetés.

Röviddel a búcsú után pedig egy a “Krisna-völgyi Búcsú” – hoz hasonló programsorozatra szeretnénk ellátogatni, ami a  Balti tenger bizonyos partszakaszán vándorol egyik kisvárosból a másikba.

Ennek megtekintését is ajánlom mindenkinek sok szeretettel (a képek is ott készültek).

De ha valaki mégsem szeretne 3000 kilométert utazni, jöjjön Krisna-völgybe, ami Fonyódtól kevesebb mint 30 kilométer.