Azután, hogy a nejem levágta Krisnakumári haját, a kezébe adott egy tükröt. A kislány első reakciója ez volt: – Malac vagyok!
Hát igen. Egy egészséges önkritika elkél még a lejobb családban is. Korábban is divat volt a malacozás, de akkor nem magára mondta, hanem mindenki másra. A Naru is kedveli a malacozást. Vagy inkább a malaclevezést. Amikor valami vicceset akár mondani, hogy eszik, az általában a malaclé lesz. Hogy ez pontosan malacpisit, vagy malaclevest jelent-e, azt nem tudom, de tulajdonképpen mindegy, mert kémiai szempontból elenyésző a különbség a kettő között.
narottamblog 